Sikátorok meggyalázott köveit koptatom,
U - U - - U - - U U- - U -
már csend ül a sokat látott, megkopott tűzfalon.
- - U U U - - - - U - - U -
Harmatízű homályt fakaszt a szürke éj,
- U - - U - U - U - U -
egy elhalt sikoly immár megnyugvást remél.
U - - U U - - - - - U -
Hallom a csendben nyögések elhaló zaját,
- U U - - U - U - U - U -
látom még a bántottak megfagyott mosolyát,
- - - U - - - - U - U U -
és amint az arcokon megült a rémület,
- U - U - U - U - U - U U
elvesztették a lámpák aranyló fényüket.
- - - - U - - U - - - U U
Minden lépés után fájón kong a szürke kő,
- - - - U - - - - U - U -
koppanva sír a kínok közt megrekedt idő.
- - U - U - - - - U - U -
Bűnös ez a világ itt, immár nagyon beteg,
- U U U U - - - - U - U U
elmenekültek rég a megcsalt kísértetek.
- U U - - - U - - - - U U
Kezek nyúlnak a reményvesztett, éjfekete mázba,
U - - U U U - - - - U U U - U
feslett arcok könyörögnek a hűvös éjszakába.
- - - - U U - U U - U - U - U
Meghallgatásra várnak égbe kiáltott, szép imák,
- - U - U - U - U U- - - U -
szeretet és a béke keresi immár önmagát.
U U U - U - U U U U - - - U -
| A
A
B
B
| 14
14
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
B
C
C
| 13
13
13
13
| | A
A
B
C
| 15
15
15
15
| | | |
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|