Sikátorok meggyalázott köveit koptatom, U - U - - U - - U U- - U - már csend ül a sokat látott, megkopott tűzfalon. - - U U U - - - - U - - U - Harmatízű homályt fakaszt a szürke éj, - U - - U - U - U - U - egy elhalt sikoly immár megnyugvást remél. U - - U U - - - - - U - Hallom a csendben nyögések elhaló zaját, - U U - - U - U - U - U - látom még a bántottak megfagyott mosolyát, - - - U - - - - U - U U - és amint az arcokon megült a rémület, - U - U - U - U - U - U U elvesztették a lámpák aranyló fényüket. - - - - U - - U - - - U U Minden lépés után fájón kong a szürke kő, - - - - U - - - - U - U - koppanva sír a kínok közt megrekedt idő. - - U - U - - - - U - U - Bűnös ez a világ itt, immár nagyon beteg, - U U U U - - - - U - U U elmenekültek rég a megcsalt kísértetek. - U U - - - U - - - - U U Kezek nyúlnak a reményvesztett, éjfekete mázba, U - - U U U - - - - U U U - U feslett arcok könyörögnek a hűvös éjszakába. - - - - U U - U U - U - U - U Meghallgatásra várnak égbe kiáltott, szép imák, - - U - U - U - U U- - - U - szeretet és a béke keresi immár önmagát. U U U - U - U U U U - - - U -
| A
A
B
B
| 14
14
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
B
C
C
| 13
13
13
13
| | A
A
B
C
| 15
15
15
15
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció |