Belőled áradó szavakból, minden mennyországból,
U - U - U - U - - - - - - - -
azon szándék, mi az életünket úgy övezi,
U - - - U U - U - U - U U U
haladni teérted, s a megkövezett út porából
U - U U- - U - U U - - U - -
váró szíved összes dobbanását kisejteni.
- - - U - - - U - - U - U U
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc,
U U - - - U - U - U -
mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
U - - - - - - - - - - - U - U
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
U U - U - U - - - - -
Hisz annyi mindent gyűjtöttem erre az alkalomra.
U - U - - - - U - U U - U - U
Tavak arcát, felhők leplét, szeleknek susogását,
U U - - - - - - U - - U U - -
kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
U U - U - - U - - U - U U - -
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
- - - - U U - U - U U U - - -
lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
U - - U U U- U - - U- U - -
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
U - U U - - - U - - U - -
te sapkát kötsz az elhaladó időből.
U - - - U - U U - U - -
Arcodon fények, egy tűzcsiholó láng-ország,
- U - - U - - U U - - - -
és én nézlek, nézlek egyre közelebbről.
- - - - - U - U U U - -
| A
B
A
B
C
D
E
D
F
G
F
G
H
I
H
I
| 15
14
15
14
11
15
11
15
15
15
15
15
13
12
13
12
| | | |
|
|