Poros asztalon régmúlt emlékei
U U - U - - - - - UU
Nyugodnak békében és kínoznak
U - - - - U - - - -
Kimondatlan szavak a mai napig,
U - - - U U U UU U -
Mit nem ejtett ki ajkam:
- U - - U - U
Szemedben rejlik gyönyörnek fénye,
U - - - - U - - - U
Mely ezernyi csillagból tevődik össze,
U U - U - - - U - U - U
Barna, mi szemeknek éke,
- U U U - U - U
Lelkeknek béke.
- - - - U
Nyári éjjel kezedet fogva, füledbe súgva,
- U - - U U - - U U - U - U
Határozottan tettem volna,
U - U - - - - - U
Nem volt tökéletes helyzet,
- - U - U - - -
Hogy elmondjam-e:
U - - U U
Mit is írtam. Azóta is bánt,
U U - U U - U - -
Esélyem megvolt, de elbénáztam,
U - - - - U - - - U
Úriemberként fogadtam döntésed,
- U- - - U - - - - -
Melyet türelmetlenség aratott le.
U - U - - - - U U - U
Mosolyod mutatta boldogságod,
U U - U - U - - - -
Mikor egy társaságban voltunk,
U U - - U - - - -
Szép idők voltak, mily nehezen összehozott
- U - - - - U U U - U U -
Találkozásunk.
U - U - -
Miért? Nem engedtünk a csábításnak?
U- U - - - U - - - -
Hisz boldogok lehettünk volna,
- - U - U - - - U
Együtt alkothattunk volna,
U - - - - - - U
Elérve a boldogság uralmát.
U - U U - - - U - -
| 11
10
11
7
10
12
8
5
14
9
8
5
9
10
11
11
10
9
13
5
11
9
8
10
|
Alliteráció
|