Végre a béke, a csend van itt,
- U U - U U - U -
a kimondatlan, néma vágy
U U - - - - U -
megszülte újra a harmóniát,
- - U - U U - - U-
melyben az ember megleli
- U U - - - U U
napszítta létének fényeit,
- - U - - - - U-
meglátja régi önmagát,
- - U - U - U -
mindazt a múlékony csodát,
- - U - - - U -
amit az emlék visszahív,
U U U - - - U -
peregnek, akár egy régi film,
U - U U - - - U -
legszebb, legszentebb perceink.
- - - - - - U-
Most minden hangos szó oktalan.
- - - - - - - U -
Jó ez a meghitt tisztaság,
- U U - - - U -
megvillan benne a tűnt világ
- - - - U U - U -
minden kétsége, fájdalma is...
- - - - U - - U U
álomba simuló nappalok
- - U U U - - U -
nyomán a csituló szenvedés
U - U U U - - U -
beleolvad reményeimbe,
U U- - U - U- U
engesztelésül téged idéz
- - U - - - U U -
a mindenség e békességben,
U - - - U - - - -
s dalol a szívem: mégis élsz!
U U U - - - U -
| A
B
C
D
D
B
C
A
E
D
| 9
8
10
8
9
8
8
8
9
8
| | A
B
B
C
D
E
F
G
H
G
| 9
8
9
9
9
9
9
9
9
8
| | | |
|
Alliteráció
|