Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Egykor talán épp itt ült a költő,
-   -   U -  -   -   -   U  -  -  
kinek verseit zengi a következő emberöltő.
 U -   -  U-   -  U U  U -  U - -  U -  -  
Talán itt született néki oly sok csodás gondolata,
 U -  -     U U -    - U -    -    U -   -  U U U  
vajon mi volt a búja, mi szívét szorongatta.
 U -   U  -   U  - U   U   - -    U -  -  U  
Vajon szerelme fogta-e magányos kezét,
 U -    U -  U  -  U U  U -  -   U -   
vagy csak írásai őrzi egykori mesebéli szerelmét.
 -     U  - - UU -  U -   U U  U U - U   U -  -   
Szerette őt egyáltalán valaki,
  U -  U -  U  -  U -   U U U  
vagy senki nem merte néki elmondani.
 -    -  U  -   -  U  - U -  -  U U  
Lelke volt a jóság, szíve volt maga a bússág,
 -  U  -   U  - -     - U  -    U U U  -  -   
s így életére telepedett egy szomorú kórság.
  -   - U - U  U U U -   -     U U -  -  -  
Ám most már nem ül padján oly magányosan,
-   -    -   U  -   -  -  -    U -  U U  
örök asztala van a holt költők táborában.
U U  -   U U  U  U  -    -  -   - U - -   
Még élt, hozzá szólhattál volna,
 -  -     -  -   -  -  -   -  U  
talán lett volna néki egy jó napja.
 U -   -    -  U  - U -    -  -  U  
Mert igen, te szereted őt,
 -   U -    U   U U U  -   
jaj, hát ne várjon magányban oly sok esztendőt.
 -    -   U  -  -   U -   U  -    U  -   -  -  
A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

F

F

F

B

G

G

 10

16

16

14

13

18

11

12

14

15

12

14

9

11

8

13

































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom