Ködfátyolba burkolt, őszi pályaudvar
- - - U - - - U - U- -
didergőn viseli mindennapjait,
U - - U U U - - - U-
tegnap-gyűrte ráncok, sminkkel fedett ótvar,
- - - U - - - - U - - -
s pár mosoly hömpölyög vagy vár valamit.
- U - - U - - - U U U
Az érkező öröm s búcsúra gyűlt könnyek
U - U - U - - - U - - -
súlyos fémhangoktól alig hallhatók,
- - - - - - U - - U -
életért kolduló eb-fiak köhögnek,
- U - - U - - U- U - -
kiktől közöny sajnál harapnivalót.
- - U - - - U - U U -
Aki jött, már elment, a többi csak homály...
U U - - - - U - U - U -
a nincs-et tagadó naiv képzelet
U - - U U - U- - U -
torz mosolyba fagyva makacsul vár tovább,
- U - U - U U U - - U -
s köd mögé rajzolja, ki meg sem érkezett...
- U - - - U U - U - U -
Vonatfütty riaszt a dermedt révületből,
U - - U- U - - - U - -
csak egy álom indul... nem kell mentenem...
U U - U - - - - - U U
a remény-kártyavár ma végre összedől,
U U - - U - U - U - U -
s ki sosem volt enyém, hát elengedem...
U U - - U - - U - U U
| A
B
A
B
| 12
11
12
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 12
11
12
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 12
11
12
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 12
11
12
11
| ^ Keresztrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|