Verselemző

RitmusképletSzótag
Csendes szárnyalással suhant be az új ősz
  -  -    -   U -  -   U -    U U  -  -   
fáradt életünkbe,
 - -   - U -   U  
s amit vártam, nem jött el vele.
  U -   -  -    -   -   -   U U  
Nem vágyom már a sápadtan felkelő Napot,
 -   -  -   -  U  - -  -   -  U -  U -   
mert szívem sincs boldogsággal csordultig
 -     - -   -     -  -  -  -    -  -  -  
tele.
 U U  

  
Csak hideg van, és fázok, de érzem, én
  -   U -   U   -   - -    U -  U   -  
hibázok, mert önző módon egyre többet akarok
 U - -    -   -  -  - U  -   U  -  U  U U -  
belőled.
 U - -   
Neked nem ugyanazt jelenti az élet, perceid is
 U -   U  U  U -    U -  U U  - -    -  UU  -  
másként éled, s tudom, az életed nem vehetem
 -  -   - -      U U   U  - U -   -   U U U 
el tőled.
-   - U   

 
Ezért ne bántson, ha szomorú e hozzád
U -    U  -   -    U   U U - U  -  -  
szóló szelíd hang.
  - -   U -   -    
Szeretlek, csak nem úgy szól a benne csengő
  U -  -     -   U  -     -  U  -  U   -  - 
kis harang.
 -   U -    

  
Már tompult lett a hangja, mint az évszázados
 -   -  -    -   U  -   U   -   U  -   - U -  
templomok megkopott harangja,
 -   U -   -  U -    U -   U 
ahogy hívja az embert, hogy jöjjön, s újra
U -    -  U U  -  -     -    -  -     -  U 
higgyen,
 -   -   
hogy küzdjön elfásult lelke a csodákért, mert
 -    -   U  -  - -    -  U U   U - -     -   
semmi sincsen ingyen.
 -  U  -   U  -   U   

  
Magamat csalom, ha felkapom fejem minden
 U U -    U -    U  -  U -   U -   -  -  
szokatlan neszre,
  U -  -   -   U 
önámítás érezni, hogy velem vagy, s nem vagy
U - - -  - -  U   -    U -   -       -   -   
tőlem messze.
 - -   -   U  

  
Már a dermedt télben bízom, hátha az hoz téged
 -  U  -  -    -  -   - -    -  U -   -   - U 
el nekem,
-   U -   
s majd a rideg sötétben, a fagyban virágzik ki újra
   -   U  U -   U -  U   U  -   -   U -  -   U -  U
elhervadt életem.
-  -  -   - U -   
Kisarjad, mint a hó alól a tavaszt sürgető, zöldülő
 U -  -    -   U  - U -  U  U -     -  U -   -  U - 
csírája a magnak,
  - - U U  -  U  
életre kel az eltemetett emlék, s nem kell többé
- -  U  U  U  -  U U -   -  -      -   -    -  - 
hazudnom magamnak.
 U -  -   U -  U   

  
Most némán csak várok, elmerülve a türelem
 -    - -    -   - U   -  U -  U U  U U -  
csendjében,
  -   - U  
és ott találom ezt a haldokló világot nélküled,
-  -    U - U  -   U  -  -  -  U - -   -  U -   
de parázsló reményben,
 U  U -   -  U -   -   
mely újra s újra felszikrázik, mint a szélben éledő
 U   -  U   -  U  -   -  - -    -   U   -  U  - U - 
zsarátnok, mely tűzbe borítja az egész világot, tobzódva
  U -  -    -    -  U  U -  U U  U -    U - -    -  -  U
a lángvörös fényben.
U  -   U -   -   U   

  
De ma mégis csendes szárnyalással suhant be az ősz
 U  U  - -    -  -    -   U -  -   U -    U U  -  
az életembe,
U  - U -  U  
s amit vártam, nem jött el vele.
  U -   -  -    -   -   -   U U 
És felkelt bágyadtan a sápatag Nap is, s rám köszönt
-   -  -    -  -  U  U  - U -   U  -      -   U  -  
az új nap reggele.
U  -   -   -  U U  

 
Alkonyig az idő, mint a végtelen óceán, az éj-bújtatta
-  U  U  U  U -   -   U  -  U U  - U-   U  -   -  -  U 
sötét partra,
 U -   -   U 
oly komoran telepszik rá minden tétova mozdulatra,
-    U U -   U -   -   -  -  -   - U U  -  U -  U  
minden szóra, minden réveteg gondolatra.
 -  -    - U   -  -   - U -   -  U -  U  

  
Szeress, mint az őszi napfény, simogatva, lágyan,
  U -     -   U  -  U  -  -     U U -  U   -  -   
legyél örökös társam az ébredő magányban.
 U  -  U U -   -  U  U  -  U -  U -   -   
Ne váljunk el, mint hulló falevél a viharos szélben
 U  -  -   -    -    -  -  U U -  U  U U -    -  -  
vergődő ágtól,
 -  - - -  -   
de ha pusztulni kell, pusztuljon a fa is, dőljön le
 U  U  -   -  U  -     -   -  U  U  U -    -  -   U
a deres avarba - csak úgy, magától!
U  U U  U -  U     U  -     U - -   

  
Mert én még most is várok, s már azt sem tudom,
 -   -   -   -   -   - -      -  -    -   U -   
mit kívánok, s hogy mi burjánzik itt belül fájón
 -   - - -      -    U  -  -  U  -    U -   - - 
a mellkasnak mélyén,
U  -   -  -   -  -   
mely lassan elsorvaszt, elemészt, s áldozattá válok
 -    -  U  -  -  -     U U -       -  U -  -  - U 
a szerelem szentélyén.
U   U U -    -  -  -   

  
Hadd lássam lelked tükrében, hogy mennyit érek,
 -    -  -   -  -   -  - -    -    -   U  - -   
s én az életemből juttatok neked, amíg lélegzem,
  -  U  - U -  -   -  U -   U U   U -   - -  -   
míg mozdulni tudok, s tőled mást sosem kérek:
 -   -  -  U  U -      - -   -    U -   - -   
Bár sújtson le ránk a sorsnak kemény, jeges ökle,
 -   -   -   U  -   U  -   -   U -     U U  -  U 
óvjad gyámoltalan szívemet nagyon!
-  -    - -  U -    - U -   U  -   
Ha lehet - MINDÖRÖKRE!
 U  U -     -  U -  U 
 12

6

9

13

11

2



11

15

3

16

14

3



12

5

12

3



13

9

12

2

13

6



13

5

13

4



14

3

16

6

17

6

15

6



14

3

16

7

16

18

6



15

5

9

15

6



19

4

17

13



14

14

16

5

15

11



12

14

6

15

7



13

16

13

14

11

7

































Alliteráció

















Alliteráció







Alliteráció











































































Alliteráció



Alliteráció



Alliteráció







Alliteráció







Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom