Verselemző

RitmusképletSzótag
Ez nem egy történet, nem igazán, talán nem is
-   U  -    -  - -    U  U U -    U -   U  -  
történt meg, vagy legalábbis nem velem.
 -  -    -    -    U U -  -   -   U -   
Mindenesetre elmesélem azt, amire
 -  U U -  U -  U - U  -    U U U
én magam emlékszem belőle. Ha megtörtént.
-   U U  -  -   -   U - U   U  -  -  -    
Ha velem történt meg.
 U  U -   -  -    U   

 
A tengerparton sétáltam, emlékszem - talán -
U  -  -  -  -   - -  U   -  -   -     U -   
a kavicsok ropogására a lábam alatt, a sós permetre,
U  U U  -   U U - - U U  - U  U -    U  -   -  -  U 
amit az egyre hevesebb szél vágott az arcomba.
U U  U  -   U  U U -     -   - -   U  -  -  U 
Az ég olyan volt, mint a kopott gránit, karcos és közönyös,
U  -  U  -   -     -   U  U -     - -    -  U  -   U U  -   
pont olyan, amilyenre számítana az ember egy ilyen napon.
 -   U  U   U U  -  U   - - U U U  -  U  U   U  -   U U  
Esett az eső.
U -   U  U - 
Ólomszerű esőcseppek hullottak alá
- -   U - U -  -  -   -  -  U  U -
a faszénre emlékeztető fellegekből: szürkék és lomhák. Nehezek.
U  U  -  U -  - -  U -  -  U -  -     -  -  -   -  -    U U U   

  
Nem emlékszem pontosan hány óra lehetett - ha volt is valamennyi,
 U  -  -   -   -  U -   -   - U  U U -      U  -   -   U U -   U 
a Napot nem láttam felhők és a sűrű köd miatt, de a fénye még ott volt:
U  U -   -   -  -   -  -  -  U  - -  -   U-     U U  -  U  -  -    -    
tompa és opálos derengés. Talán délután volt, közelebb éreztem
 -  U -  U - -   U -  -    U -   - U -   -     U U -   - -  -  
magamhoz a napnyugtát, mint a hajnalt. Ilyenkor az idő megáll
 U -  U  U  -   -  -    -   U  -  -    U  -  U  U  U -  U -  
a világgal együtt, és vesz egy mély lélegzetet, mielőtt a sötétségbe merülne.
U  U -  U  U  -    -   U   -    -    - -  U -    UU -   U  U -  -  U  U -  U 
Igen, talán késő délután lehetett.
U -    U -   - -  - U -   U U -    

 
Ekkor láttam meg az öregembert.
-  -   -  -   U  U  U U -  -    

 
Ott állt kiugró szirten a tenger háborgó habjai felett, és a hullámokat nézte.
-   -     U-  -   -  U  U  -  -   - -  -  -  UU  U -    -  U  -  - U -   -  U  
Lassan bontakozott ki előttem az alakja, de amikor egész közel értem,
 -  -   -  U U -    U U -  U  U  U -  U   U U U U  U -    U U  -  -   
tisztán láttam. Háttal állt nekem, félig-meddig talán oldalvást inkább.
 -   -   -  -    -  U  -     U -    - -   -  -   U -  -  -  -   -  -    
Sötétkék kabátot viselt, amit fakóvá koptatott a sós, tengeri szél, a viharok tomboló
 U -  -   U - -   U -    U -   U - -  -  U -   U  -    -  U U   -   U  U U -   -  U - 
dühe és a sirályok maró ürüléke. Nadrágja szürke volt, mint maga az ég,
 U U -  U  U -  -   U - U U - U   -  -  U   -  U  -     -    U U U  -   
nadrágszárát rojtosra tépte az öreg idő. Lábfeje csupasz volt, kérges, mint
 -  -   - -   -  -  U  -  U U  U U  U -   -  U U   U -    -     -  -    -  
a csiszolatlan padlódeszka, bokája körül apró kagylók tapadtak meg,
U   U  U -  -   -  - -   U   U - U  U U  -  -  -   -   U -  -   -   
körülöttük kicsi, vöröses rákok mozogtak.
 U U -  -   U  U   U U -   - -   U -  -   
Lábujjai közé tengeri hínár szorult, nedvesen tapadt a sárguló körmökre és a
 - -  UU  U -  -  U U  - -    U -     -  U -   U -   U  -  U -  -  -  U -  U 
csupasz sziklára, amin állt.
  U -     -  - U  U U  -    
Egyik kezében markolt valamit, amit nem tudtam pontosan megfigyelni
U  -   U - -   -  -    U U U   U -   -   -  -   -  U -   -  U  -  U
a göcsörtös ujjak szorításában. Talán zsebóra volt, melynek elveszett a lánca, olyan,
U  U  -  U  -  -    U - - - -    U -    U - U  -     -   U  -  U  -   U  -  U  U  U  
aminek a fedelébe gravírozni szoktak, vagy talán egy kompasz, mely vénebb, mint ő maga.
U U U  U  U U - -   U - -  U   -  -    -    U -  -    -  -     -    - -     -   -  U U  
Másik kezét nem is láttam először, csak pillanatok múlva tűnt föl a vastagon fonott
 - -   U -   U  -   -  U  U -  -     -   -  U U -   -  U  -    U  U  -  U -   U -   
hajókötél, ami a csuklójára volt csomózva.
 U - U -   U U U   -  - - U  -     U -  U  

 
A kötél lomhán omlott a nedves sziklára, összetekeredve hevert
U  U -   -  -  -  -   U  -  -    -  - U  -   U U U -  U  U -  
a vénember lába mellett, mint egy sárszínű muréna, amit partra vetett a tenger szívtelen haragja.
U  - -  -   - U  -  -     -   -    -   - -  U - U  U -   -   U  U -   U  -  -    -  U -   U -  U 
A másik végét nem láttam, lelógott a szirtről. Aztán egy pillanat
U  - -   - -   -   -  -    U - -   U   -   -   -  -  -    -  U -  
múlva jöttem rá, hogy miért nem láthattam: valami szélsebesen húzta magával,
 -  U  -  -   -   -    U-    -   -  -  -    U U U   -  U U -   -  U  U - -   
le a háborgó mélység felé. Talán a sötétpart sellői rántották meg a kötelet odalentről, talán
 U U  - -  -  -   -   U -   U -  U  U -  -    -  -U  -  -  -   U  U  U U U  U U -   -    U - 
a súlyos, fekete horgony volt, amit az öreg húzott maga után otthonról egészen a szirtig,
U  -  -    U U U  -  -    -    U U  U  U -   - -    U U U -  -   -  -  U -  U  U   -  U  
amit a vén tengerész kötött a csuklójához és taszított a mélybe.
U U  U  -   -  U -    U -   U   -  - - U  -   U  - -   U  -   U  

 
Emlékszem, hogy előreléptem, kezemet nyújtottam felé, kiáltottam is, de hiába.
-  -   -    U   U - U -  -    U U -    -  -  -   U -   U-  -  U  -    U  U- U  
Szavaimat elnyomta a tenger mély morajlása és a haragos reccsenés,
  U UU U  -   -  U U  -  -   -    U -  - U -  U  U U -   -   U -  
ahogy a hullámok megtörtek a sziklának csapódva.
U U   U  -  - -   -  -  U  U   -  - -    U -  U 
Az utolsó pillanat, amire emlékszem, egy távoli mennydörgés irdatlan robaja volt.
U  U -  -  -  U U   U U U -  -   U   -    - U U  -    -  -  -  -  -   U U U  -   
Ezután már csak én álltam a sziklaszirten. Egyedül.
U U -   -    U  -  -   U  U   -  U  -  U   U  U U   

 
Ez nem egy történet, nem igazán, talán nem is
-   U  -    -  - -    U  U U -    U -   U  -  
történt meg, vagy legalábbis nem velem.
 -  -    -    -    U U -  -   -   U -   
Mindenesetre ha ezen a parton sétálsz és betérsz valamelyik apró,
 -  U U -  U  U U U  U  -  -   - -    -   U -     U U U  U  -  -  
sómarta fogadóba, rendelsz egy jó kupa sört - talán kettőt is,
 - -  U  U U - U   -  -    -    -  U U  -      U -   -  -  -   
szóba elegyedsz a tengeri medvékkel és hajóskapitányokkal, akik a kopottas asztaloknál
  - U U U  -    U  -  U U  -  -  U  -   U -  U U -  -  U   U U  U  U -  U  -   U -  -  
kártyáznak és káromkodnak, akkor hallhatsz olyan történeteket, melyeket
 -   -  U  -   - -  -  U   -  -   -   -    U  -   -  - U U -    U  U U 
a szél suttog a hullámok felett.
U   -   -  U  U  -  - -   U -    
Meséket, melyeket a teknősök, kagylók és kövek hallgatnak.
 U - -    U  U U  U  -  - -    -   -  -   U -   -   -  -   
Hallhatsz szirénekről, hajnalban feltűnő fekete hajókról, melyeken nincs vitorla,
 -   -      U - -  -    -  -  -   -  - -  U U U  U -  -    U  U -   -     U -  U  
regéket arról, hogyan aratnak a rákok a tenger mélyén, és
 U - U  -  -    U  U  U -  U  U  - U  U  -  -   -  -   -  
miként fordul a tintahalvadászok szerencséje teliholdkor. Ha nemcsak magadnak,
 U -    -  U  U  -  U -  U -  -    U -   - U  U U -   -    U  -   -   U -  -   
hanem nekik is fizetsz néhány korsóval, akkor talán mesélnek neked egy öreg tengerészről,
 U -   U U  -   U -     - -    -  - U   -  -   U -   U -  -   U U  U   U -   -  U -   -  
aki bánatában, hogy fiát elragadta a tenger, levette magát a mélységbe.
U U  - U - -    -    U-  -  U -  U U  -  -    U -  U  U -  U  -   -  U  
De biztosan nem mesélnek neked a fiúról, aki titokban tért vissza, egy szörnyű vihart túlélve,
 U  -  U -   -   U -  -   U U  U  U- -   U U  U -  -   -    -   U  -     -   -  U -    - -  U  
nem mondják el, hogy meg akarta lepni édesapját, aki halottnak hitte, nem mondják el,
 -   -   -  -    -    U  U -  U  -  U - U -  -   U U  U -   -   -  U   -   -   -  -   
hogy látta őt, amint a tengerbe veti magát, és nem szólnak arról sem, hogy
 -    -  U -   U -   U  -  -  U  U U  U -   -   -    -  U  -  -   -    U  
a fiú ezután minden viharban újra és újra visszatér ahhoz a szirthez.
U  U- U U -   -  -   U -  U  -  U -  -  U  -   U -  -  U  U   -   -   
Bánata és emlékei minden alkalommal fakulnak, mint a szürke ég maga, egy nap talán
 - U U -  -  - UU  -  U  -  U -  -   U -  -    -   U   -  U -   U U  -    -   U - 
el is tűnnek örökre,
U  -   -  U  U -  U  
de ő mindig ott lesz, ha zúg a tenger és morajlik az ég.
 U -  -  U  -    -     U  -  U  -  U  -   U -  U  U  -  
 14

11

13

13

6



13

19

15

17

19

5

13

21



20

22

21

19

25

12



10



26

24

20

29

24

23

22

14

27

8

22

27

27

26

15



21

31

20

24

32

29

21



26

23

16

27

16



14

11

22

19

30

22

10

18

25

19

25

28

25

30

26

22

24

28

7

17







Alliteráció











































Alliteráció





















































































Alliteráció













Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom