Verselemző

RitmusképletSzótag
Ide születtünk, erre a Földre, felnőttünk,
U U   U -  -    -  U U  -   U   -  -  -    
s csodálkozva eszmélünk rá a múló időre.
    U -  -  U -   - -    - U  - - U - U  
Néha a boldogság vad tüze jár át, de legtöbbször
 - U U  -  -  -   -   U U  -  -    U  -  -    -  
mégiscsak sírunk és csüggedünk, magunkban
 - -   -   - -   -    -  U -     U -   U 
átkozva keserves, nyomorult földi életünk.
-  -  U  U -  -     U U -    -  U - U -    
Tudom, most te is ezt érzed - átjárja minden
 U -    -    U U  -   -  U    -  -  U  -  -  
sejtemet a magával ragadó, gyötrő szenvedésed.
 -  U U  U  U - -   U U -    -  -   -  U - -   
Még hallom tompult hangod, és indulnék abba az irányba,
 -   -  -   -  -    -  U   -  -  -  -  -  U U  U -   U  
de te bezártad szárnyaló lelked tested börtönébe,
 U  U  U -  -    -   U -  -  -   -  -   -  U - U  
s tehetek bármit - minden hiába.
   U U -   -  -     -  -   U- U  
Lassan kővé dermednek a születendő szavak.
 -  -   - -  -  -  U  U   U U -  -   U U  
Annyira, hogy szinte már el sem hangzanak.
-   U U   -     -  U  -  -   -   -   U -   
S mikor megtörve elárvul minden gondolat,
   U -   -  -  U U -  -   -  -   -  U -   
nincs más remény, mint elhinni, hogy
 -     -   U -     -   -  -  U   U  
elcsitul a vihar a lélek háborgó tengerén.
-   U U  U  U U  U  - -   - -  -  -  U -   
Mert igaz, hogy lélegzem, szívem dobban,
 -   U -    -    - -  -     - -   -  -   
de újra mégiscsak majd akkor élek én.
 U -  U  - -   -   -   -  U  - U  -   
Szeretlek szívemre szorított kezemmel.
  U -  -    - -  U   U - -    U -  -   
Tudom, sok gondolatod a múltba visszatévedt.
 U -    -   -  U U U  U  -   U  -   U - -    
S jelened sajnos most sem az élet,
   U U -   -  -   -    U  U  - -   
de ettől a jövőd még nem szabad felélned.
 U -  -  U  U -   -   -    U -   U -  U   

  
Kereslek az érzelem kusza ösvényein botorkálva,
 U -  U  U  -  U -   U  U -  -  U-   U -  -  U  
mert bár értem, miért élsz most sötétben,
 -    -  -  -    U-   -     -    U -  -   
s szívem azt is sejti, hogy miért nem talállak,
    - U  -   -   -  U   -    U-    -   U -  -   
csak azt ne felejtsd el, hogy szüntelen visszavárlak.
  U  -    U  U -     -    -     -  U -   -   U -  -   
Visszavárlak a békés, meleg ölelésben,
 -   U -  U  U  - -    U U  U U -  -   
visszavárlak a mindennapi, vidám mesékben.
 -   U -  U  U  -  -  U U   U -   U -  -   
Várom az időt, mikor hazatalálsz végre önmagadhoz,
 - U  U  U -    U -   U U U -     -  U -  U -  -   
s bizalmad lesz ismét az elhangzott szavakhoz.
   U -  -   U   -  -  U  -  -   -     U -  -   
Hogy létem küszöbéről majd visszanézve
 -    - -   U  U - -   -    -   U -  U 
ne lássam magam tűzben égve, mely lelkemben
 U  -  -   U -   -  U  -  U   -    -  -  -  
tombol, s erőt merít csendes bánatomból.
 -  -     U -   U -    -  -   - U -  -   
Ne legyen késő, mikor megérted azt egy
 U  U  -   - -   U -   U -  U  -   -   
szomorú mesében, hogy én voltam az, ki
  U U -  U - -    U   -   -  U  -    U
érted éltem, hogy én kerestelek könnybe lábadt
-  U  -  -    U   -   U -  U -   -    U  - -   
szemmel hiába, szívemet hajtva keserű igába.
  -  -   U- U    - U -   -   U  U U - U - U  
Mert oly nagy a szakadék a Pokol s a Menny
 -   -    U   U   U U -  U  U -    U  -    
között, de ez az út nekem már nem ismeretlen
 U -     U U  U  -   U -   -   U  -  U -  U  
- sokszor bejárva,
   -   -   U -  U  
zuhanva a boldogságból a végtelen magányba.
 U -  U U  -  -  -  -  U  -  U -   U -   U 
Aztán indulok hittel újra fel a fénybe, remegve
-  -  -  U -   -  U  -  U  U  U  -   U   U -  U 
kapaszkodva egy-egy kedves szóba vagy
 U -   -  U U   -    -  -    - U  -   
biztató reménybe, melyet oly erősen szorítok
 -  U -  U -   U   U  U  U   U - -    U - -  
minden izmomat megfeszítve, hogy akkor sem tudna kicsúszni
 -  U  -  U -   -  U  -  U   U   -  -   -   -  U  U  -   U 
kezeim közül, ha minden érzékem azonnal megkövül.
 U U-   U -    U  -  U  -  - U  U -  -   -  U U   

  
S ha felettem keserű könnyekből vad vihar dúl
   U  U -  -   U U -  -   -  -   -   U -   - 
és tombol, feléd indulok akkor is, ha az életet tépem
-   -  -    U -  -  U U  -  U  -    U U  - U -   - -  
ki magamból.
 U  U -  -   
Ha rémületté válik a magára hagyottság gyilkos
 U  - U -  -  - U  U  U - U  U  -   -    -  -  
szorítása, mikor már a némaság torkon ragad,
  U - - U   U -   -  U  - U -   -  -   U -   
kábultan figyelem: mintha nem is léteznék,
 - -  -   U  U -    -   U  U  -   - -  -   
s úgy tűnik, te sem vagy önmagad.
  -    - -    U  -   U   -  U U  
E percben is magas falat építesz magad körül,
U  -   U  -   U -   U U  - - -    U -   U -   
mert úgy látod, számodra nincs remény - de én tégláit
 -   -    - -     - -  U  -     U -      U -   -  --  
kétségbeesetten, elszántan, körömszakadtáig bontom,
 -  -  UU -  U   -   -  -    U -   U -  --   -  -   
míg a némaság habarcsa nem lesz túl kemény.
 -  U  - U -   U -   U  -   -    -   U -    
Nincsenek sértő szavak, mely a szíven ejtenek sebet,
 -   U -   -  -   U -    U   U   - U  -  U -   U -   
csak a csend fáj, a semmi, a hangtalan döbbenet.
  U  U   -    -   U  -  U  U  -   U -   -  U U  
A nesztelen dermedtségben is ugyanúgy szeretlek.
U  -   U -   -  -   -  U  U  U  U -     U -  U  
A távolság ellenére is érezlek téged,
U  - -  -  -  U - U U  - -  -   - -   
lelkem húrjain pendül meg minden apró rezdülésed.
 -  -   -  U-   -  -   -   -  U  -  -  -  U - -   
S aztán újra csak a csend. És a kínzó bánat átjár
  -  -  -  U   U  U   -    -  U  -  -  - U  -  - 
engem is, mint téged, mely mint a billog, szívembe
-  U  -    -    - -    -    -   U  -  -     - -  U
éget minden fájdalmat és minden veszteséget.
- -   -  -   -  -  U  -   -  -   -   U - U  
Ilyenkor százszorosan érzem, mennyire szeretlek,
U  -  -    -   U U U  -  -    -   U U   U -  U  
ölelnélek, s a szívem rémülten őrködik feletted!
U -  - -     U   - -   - -  U  -  U -   U -  -   
Félem az idő múlását, mely oly lassan halad,
 - U  U  U -  - - -    U   -    -  -   U -   
látom, ahogy temeted álmaid, ahogy torz tükörbe
 - U   U -    U U U  -  UU   U -    -    U -  U 
nézel, nem lépsz előre, s mögötted semmi nem marad.
 - -    -   -    U - -     U -  -   -  U  -   U -   
Nem ismered fel, hogy van, kinek te vagy az élet,
 U  -  U -   -    -    -    U -   U  U   U  - U  
a tiszta fény, a boldogság - melyet tőled remélek.
U  -   U  -    U  -  -  -     U  -   - -   U - U   

  
Szeretlek, s nekem is szükségem van erre!
  U -  -      U U  -    -  - -   U  -  U  
Ki tudja, miért, most egy időre el kellett válnunk,
 U  -  U   U-     -   U   U - U -   -  -    -  -    
de látod, én várok rád, és érzem, hogy türelemmel
 U  - U   -   - -   -   -  -  -    -    U U -  U 
újra egymásra találunk.
-  U -   -  U  U - -    
Most hiába kopogok vagy kiáltok zokogva,
 -    U- U  U U -   -    U-  -   U -  U 
ajtód előtt erőtlenül, aléltan összerogyva.
-  -  U -   U -  U U   U -  U  -   U -   U  
Tudom, hogy benn vagy, de ajtót nem tudsz
 U -    -    -    -     U -  -   -   -    
nyitni nekem, pedig itt kinn minden zugból
  -  U  U -    U U  -    -    -  -   -  -  
támadni készül a sötétben lapuló, konok félelem.
 - -  U  -  U  U  U -  -   U U -   U -   - U -   
De bennem él a hit, hogy nem lépnél át haldokló testemen,
 U  -  U  -  U  -    -    -   -  -  -   -  -  -  -  U -   
talán lehajolnál s megnéznéd, mit tettél velem.
 U -   U U -  -     -  -  -    -   -  -   U -   
S ha már szólni nem tudnék, de kinyitom szemem,
   U  -    -  U  -   -  -    U  U  U -    U -   
nem kellenek szavak, abban láthatod, mi a gyötrelem.
 -   -  U -    U U   -  -   -  U -    U U   -  U U  
Akkor majd megértjük, miért jöttünk erre a világra,
-  -   -    U -   -    U-    -  -   -  U U  U -  U  
s hogy amit most fizetünk, az az élet borsos ára.
   U   U -   -    U U -    U  U  - -   -  U  - U  
Mert hogy találkoztunk, véletlen nem lehet:
 -    -    U -  -  -     - -  -   -   U U  
azért létezem, azért születtem, hogy érezz engem,
U -    - U U   U -     U -  -    U   - -   -  -   
s adhassak neked az enyémből egy cseppnyi életet.
  -  -  -   U U  U  U  -  -  -     -    U - U -   
Karolj át szorosan, és ringass a halálba,
 U -   -    U U U   -   -  -   U  U -  U  
mérj egy szelíd ütést rövid életem foszló fonalára.
 -   -     U -  U -    U U  - U -   -   -  U U - U 
Így essen meg rajtam a szíved, s emlékezz
-   -  -   -   -  U  U   - -     -  - -  
arra, mikor még sírtál értem - s ha még most is sírnál,
-  U   U -   -   -  -  -  -       U  -   -   -   -  -   
sajgó boldogság járna át, mert már tudnám:
 -  -  -  -  -   -  U -    -    -   -  -  
érdemes volt! Nemhiába éltem!
-  U -   -     -  U- U -  U  
 13

14

15

12

14

13

16

17

16

10

14

12

13

9

15

11

12

12

14

10

13



17

11

13

14

13

14

17

13

12

13

12

12

12

14

16

12

14

5

15

16

11

15

18

17



14

18

4

16

15

13

9

15

15

17

13

16

14

15

14

16

15

14

14

15

16

14

16

15

14

15



12

15

15

8

14

15

10

12

17

17

14

13

16

16

15

12

15

15

13

17

12

15

12

10



























Alliteráció









Alliteráció

















































































Alliteráció





















Alliteráció

Alliteráció

































Alliteráció





















Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom