A Tejút, mint ezüst uszály, fénye felragyog, U U - - U - U - - U - U U az éj azt suttogja, kikeltek a csillagok. U - - - - U U - U U - U - Ketyegni sem mer az óra, a percre csend ül. U - U - U U - U U - U - - Míg eljön a hajnal, és álmomra csendesül. - - U U - U - - - U - U U Horizont üvegfalevelén ébred a Nap, U U - U - U U U - - U U - millió bíbor lepke, rebben a pillanat. - U- - - - U - U U - U - Végtelenbe jár a gondolatom, elrepül. - U - U - U - U U U - U - Vetkőző lelkem meztelen, szemérmetlenül. - - - - - - U - U - - U U A téli napsütésben sütkérezik szívem, U - U - U - - - - U - - - fázik, de mélyén olvadt érc hevül vérszínben. - - U - - - - - U - - - - Most odakinn láthatatlan tollal ír a szél - U U - - U - - - U - U - örökzöld álmot, pont mint a borostyánlevél. U - - - - - - U U - - U -
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| | |
|
|