A Tejút, mint ezüst uszály, fénye felragyog,
U U - - U - U - - U - U U
az éj azt suttogja, kikeltek a csillagok.
U - - - - U U - U U - U -
Ketyegni sem mer az óra, a percre csend ül.
U - U - U U - U U - U - -
Míg eljön a hajnal, és álmomra csendesül.
- - U U - U - - - U - U U
Horizont üvegfalevelén ébred a Nap,
U U - U - U U U - - U U -
millió bíbor lepke, rebben a pillanat.
- U- - - - U - U U - U -
Végtelenbe jár a gondolatom, elrepül.
- U - U - U - U U U - U -
Vetkőző lelkem meztelen, szemérmetlenül.
- - - - - - U - U - - U U
A téli napsütésben sütkérezik szívem,
U - U - U - - - - U - - -
fázik, de mélyén olvadt érc hevül vérszínben.
- - U - - - - - U - - - -
Most odakinn láthatatlan tollal ír a szél
- U U - - U - - - U - U -
örökzöld álmot, pont mint a borostyánlevél.
U - - - - - - U U - - U -
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 13
13
13
13
| ^ Páros rím
| | |
|
|