Verselemző

RitmusképletSzótag
Egy lány elindult az éjszakába, csak hogy menjen, maga sem tudta hova.
-    -   U -  -   U  -   U - U    -   -    -  -    U U  -   -  U  U U 
Amerre vitte a lába, arra ment a gondolata is utána.
U -  U  -  U U  - U  -  U  -   U  -  U U U U  U - U  
Szél fújt, eső csepergett, de a lány nem sietett.
  -   -    U -   U -  -     U U  -    -   UU -    
Merengve rugdosta a sárga, barna avart, még egy gilisztát sem zavart.
 U -   U  -  -  U U  -  U   -  U U -     -  -    U -   -   -   U -    
Sötét házak, nyikorgó vaskapuk mellett hanyagul elment.
 U -   - -     U -  -  -  U -   -  -    U  U U  -  -    
Sírt egy madár, de nem figyelte, csak a Belső hang érdekelte.
 -   -    U -    U  -   U  -  U    U  U  -  -  -   -  U -  U  
Menni, menni! El messzire, míg nem érzi, mennyire
 -  U   -  U  -   -   U U   -   U  -  U   -   U U 
kifáradt a teste, lelke, ment menedéket keresve.
 U - -   U  -  U   -  U   -    U U - -   U -  U  
Mi elől fut, mi a célja, nem tudhatta senki még ma.
 U U -   -    U U  -  U   -   -  -  U  -  U  -   U 
Érezni akarta a jót, távol tudni a valót,
- -  U U -  U U  -    - -   -  U U  U -   
mert az sokszor fájdalom, lélekölő ártalom.
 -   -   -   -   -  U -    - U U - -  U U   
...
    
Percek teltek, vagy tán évek, az eső elállt, a lány szertenézett.
 -  -   -  -    -    -  - U   U  U - U -     U  -     -  U - -    
Süt a Nap, kiáltott fel belül ujjongva, madárcsicsergésre hangolva.
 U  U  -    U-  -    -   U U  -  -   U   U -   U  -  -  U  -  -  U  
Zöldellő fák, színes virágok illata gyógyította a sebeit.
 -  -  -  -     - -   U - U  -  U U   -  - -  U U  U U-   
Megállt. Megnézte a kezeit. Ráncos, öreg, remeg is.
 U -      -  -  U U  U U-    -  U   U -    U U  -   
De az erek lüktetnek, átjárja őket az erő,
 U U  U -   -  -  U   -  -  U - U  U  U - 
az erő, mi kezdettől fogva vele volt, csak ő hihette, hogy holt.
U  U -   U  -  -  -   -  U  U U  -      U  -  U -  U   -    -    
Végigmenve az úton döbbent rá arra, amit keresett, mindig is hordozta.
 - -  -  U U  - -   -  -    - -  U  U -   U U -     -  U  -   -  -  U 
Oly mélyre zárta magába, hogy nem hitte, megtalálja.
-    -   U  -  U  U - U   -    -   -  U   -  U -  U  
Látnia kellett más sorsokat, fájdalmat, szenvedést, bosszút és megvetést.
 -  UU  -  -    -   -  U -    -  -  -     -  U -     -   -  -   -  U -    
Látnia szépet, látnia jót, örömtől dagadót,
 -  UU   - -    -  UU  -   U -  -   U U -  
ahhoz, hogy megértse, csak ő felelős érte, hogy boldog legyen a vége.
-  -    -    U -   U    U  -  U U -  -  U   -    -  -   U  U  U  - U 
Utolsó perceit vagy tán éveit a Jónak szentelte.
U -  -  -  U-   -    -  - UU  U  - -    -  -  U  
Minden kilélegzett öröm lágy, szerteáradó sóhajként ölelte körbe a Földet,
 -  -   U - -  -   U -   -      -  U- U -  - -  -   U -  U  -  U U  -  U  
átadva a Tudást minden élőlénynek, ami magába szívta őket.
- -  U U  U -    -  U  - - -   U   U U  U - U   -  U - U  
Így szórta szét a sosemvolt Boldogságot, amit, ha akartok, Ti is megtaláltok.
-     -  U   -  U  U -  -    -  -  - U   U -    U U -  -    U -   -  U -  U  
 21

20

14

21

17

18

15

16

16

15

14

0

19

21

20

16

15

19

23

16

21

15

21

17

25

21

24















Alliteráció



Alliteráció

































Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom