Amikor útjaink elváltak,
U U U - U- - - U
azt hittem, belehalok.
- - - U U U -
Próbáltam megszabadulni
- - - - U U - U
a fájdalomtól, de
U - U - - U
nem tudtam, hogyan.
- - - U U
Elmenni, de hova?
- - U U U U
Átaludni a nap huszonnégy óráját?
- U - U U - U - - - - -
Megoldásnak mindegyik
U - - - - U -
nagyon ostoba.
U U - U U
Nélküled
- U U
élni nem tudok!
- U - U -
Mégis,
- -
gondolatban
- U - -
mindig velem lehetsz.
- - U - U -
Szükségem van rád!
- - - - -
Lélekben megelevenednek a
- - - U U U U - U U
legszebb pillanatok.
- - - U U -
Nem vehet el tőlem senki sem!
- U U - - - - U -
Szerelmem élni fog, amíg létezem.
U - U - U U U - - U -
Többé nem szenvedhetek!
- - - - - U -
Tovább már csak így élhetek.
U - - U - - U -
Valaha,
U U U
ha a sors mégis hozzám sodorna,
U U - - - - - U - U
szerelemtől égő, nem kővé dermedt
U U - - - - - - - - -
szívem várna.
- - - U
| 9
7
8
6
5
6
12
7
5
3
5
2
4
6
5
10
6
9
11
7
8
3
10
11
4
|
Alliteráció
|