Amikor útjaink elváltak, U U U - U- - - U azt hittem, belehalok. - - - U U U - Próbáltam megszabadulni - - - - U U - U a fájdalomtól, de U - U - - U nem tudtam, hogyan. - - - U U Elmenni, de hova? - - U U U U Átaludni a nap huszonnégy óráját? - U - U U - U - - - - - Megoldásnak mindegyik U - - - - U - nagyon ostoba. U U - U U Nélküled - U U élni nem tudok! - U - U - Mégis, - - gondolatban - U - - mindig velem lehetsz. - - U - U - Szükségem van rád! - - - - - Lélekben megelevenednek a - - - U U U U - U U legszebb pillanatok. - - - U U - Nem vehet el tőlem senki sem! - U U - - - - U - Szerelmem élni fog, amíg létezem. U - U - U U U - - U - Többé nem szenvedhetek! - - - - - U - Tovább már csak így élhetek. U - - U - - U - Valaha, U U U ha a sors mégis hozzám sodorna, U U - - - - - U - U szerelemtől égő, nem kővé dermedt U U - - - - - - - - - szívem várna. - - - U
| 9
7
8
6
5
6
12
7
5
3
5
2
4
6
5
10
6
9
11
7
8
3
10
11
4
| Alliteráció
|