Vihar dúlja fel békés nyugalmamat,
U - - U - - - U - U -
Miért van az, hogy mindig csak temetünk?
U- U - - - - - U U -
De gyarló emberként felemelkedünk,
U - - - - - U U - U -
Lelkünkben várt folyamat az alkonyat.
- - - - U U U U - U U
Hitünk olyan erős, a mennybe emel,
U - U U U - U - U U U
A lélek szabad, végre messzire száll,
U - - U - - U - U U -
Vihar nélkül vár a végtelen határ,
U - - - - U - U - U -
Ember - emberként embert ünnepel.
- U - - - - - - U U
Őszbe vegyülő idő, suhanó árny,
- U U U - U - U U - -
Felettünk kitárva fehér angyalszárny,
U - - U - U U - - - -
Minden gonoszság majd örömbe vegyül.
- - U - - - U - U U U
Szelíddé szelídül most vad és vadon,
U - - U - - - U - U -
Lelkünk túllép minden bűzlő aljzaton,
- - - - - - - - - U -
Szeretet úr, már senki sincs egyedül.
U U U - - - U - U U U
| A
B
B
A
| 11
11
11
11
| ^ Ölelkező rím
| A
B
C
A
| 11
11
11
10
| | A
A
B
| 11
11
11
| | A
A
B
| 11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|