Hányszor és hányszor sújt földre az élet,
- U - - - - - U U - -
hányszor tépázza meg a hitünk...
- - - - U U U U -
Sebekkel testünkön - térdelünk,
U - - - - - - U -
az ég felé rimánkodik kezünk.
U - U - U - U - U -
Ellopja tőlünk, aki kedves,
- - U - - U U - -
nem is egyet -
U U U -
marad az emlék és a sírhalom,
U U U - - - U - U -
fekete fátyol és fájdalom.
U U U - U - - U -
Magányos kóborlásra kényszerít,
U - - - - - U - U -
könyörgésre sincs irgalom.
U - - U - - U -
Megtépázza az akaratot,
- - - U U U U U -
falakra rémeket vetít,
U - U - U - U -
átkozottá teszi a perceink,
- U - - U U U - U-
belénk ülteti sötét félelmeit.
U - - U U U - - - U-
Megrogyunk, jajgatunk,
- U - - U -
kúszunk, kicsit belehalunk,
- - U - U U U -
de kínok közt is emeljük fejünk,
U - - - U U - - U -
erőtlenül - de kimondja a száj:
U - U - U U - U U -
Az élet megy tovább.
U - - - U -
| A
B
B
B
C
C
D
D
E
D
D
E
E
E
F
F
B
G
H
| 11
9
9
10
9
4
10
9
10
8
9
8
10
11
6
8
10
10
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|