Hányszor és hányszor sújt földre az élet, - U - - - - - U U - - hányszor tépázza meg a hitünk... - - - - U U U U - Sebekkel testünkön - térdelünk, U - - - - - - U - az ég felé rimánkodik kezünk. U - U - U - U - U - Ellopja tőlünk, aki kedves, - - U - - U U - - nem is egyet - U U U - marad az emlék és a sírhalom, U U U - - - U - U - fekete fátyol és fájdalom. U U U - U - - U - Magányos kóborlásra kényszerít, U - - - - - U - U - könyörgésre sincs irgalom. U - - U - - U - Megtépázza az akaratot, - - - U U U U U - falakra rémeket vetít, U - U - U - U - átkozottá teszi a perceink, - U - - U U U - U- belénk ülteti sötét félelmeit. U - - U U U - - - U- Megrogyunk, jajgatunk, - U - - U - kúszunk, kicsit belehalunk, - - U - U U U - de kínok közt is emeljük fejünk, U - - - U U - - U - erőtlenül - de kimondja a száj: U - U - U U - U U - Az élet megy tovább. U - - - U -
| A
B
B
B
C
C
D
D
E
D
D
E
E
E
F
F
B
G
H
| 11
9
9
10
9
4
10
9
10
8
9
8
10
11
6
8
10
10
6
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|