Legédesebb vírusként érted szívemet, U - U - - - - - - - U - s mint lázas beteg, gyógyírért botladoztam. - - - U - - - - - U - - Most már napi szükséglet tengerkék szemed, - - U U - - - - - - U - s a te-roham minden éjszaka rám dobban. U U U - - U - U U - - - Szivárványba borult az egész horizont, U - - U U - U U - U U - a Nap ajka szüntelen mosolyod hívja. U U - U - U - U U - - U Míg a Hold egy újabb csillag-bonbont kibont, - U - U - - - - - - U - érted Éjjel s Nappal örök harcát vívja. - U - - - U U - - - - U Egész életemben téged kerestelek, U - - U - - - - U - U - kutattalak szürkület-falta utcákon. U - U - - U - - U - - - Csupán várom, a holnapok mit rejtenek U - - U U - U - - - U U az elszórtan mázolt élet-sínylett vásznon. U - - - - - - - - - - - Számos járvány utolért, ám ez végleges, - - - - U U - - - - U - már egyre mélyebben mérgezi vénámat. - - U - - - - U U - - U Azt hiszem, mindenem, lelkem is áttétes, - U - - U - - U U - - - színtelen bőröm csak arcodtól nem sápad. - U - - - U - - - - - U Egyetlen menedékem álmaim völgye, U - - U U - U - U- - U hol értem ragyogsz, s villansz mosolytengerben. U - - U - - - U - - - - Most itt süvít hangod rózsa-mámor csöndje, - - U - - - - U - - - U s az összes többi csak bántó zajként lebben. U - - - U - - - - - - U
| A
B
A
B
C
D
C
D
A
E
A
E
A
F
G
F
H
A
H
A
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
| Alliteráció
|