Legédesebb vírusként érted szívemet,
U - U - - - - - - - U -
s mint lázas beteg, gyógyírért botladoztam.
- - - U - - - - - U - -
Most már napi szükséglet tengerkék szemed,
- - U U - - - - - - U -
s a te-roham minden éjszaka rám dobban.
U U U - - U - U U - - -
Szivárványba borult az egész horizont,
U - - U U - U U - U U -
a Nap ajka szüntelen mosolyod hívja.
U U - U - U - U U - - U
Míg a Hold egy újabb csillag-bonbont kibont,
- U - U - - - - - - U -
érted Éjjel s Nappal örök harcát vívja.
- U - - - U U - - - - U
Egész életemben téged kerestelek,
U - - U - - - - U - U -
kutattalak szürkület-falta utcákon.
U - U - - U - - U - - -
Csupán várom, a holnapok mit rejtenek
U - - U U - U - - - U U
az elszórtan mázolt élet-sínylett vásznon.
U - - - - - - - - - - -
Számos járvány utolért, ám ez végleges,
- - - - U U - - - - U -
már egyre mélyebben mérgezi vénámat.
- - U - - - - U U - - U
Azt hiszem, mindenem, lelkem is áttétes,
- U - - U - - U U - - -
színtelen bőröm csak arcodtól nem sápad.
- U - - - U - - - - - U
Egyetlen menedékem álmaim völgye,
U - - U U - U - U- - U
hol értem ragyogsz, s villansz mosolytengerben.
U - - U - - - U - - - -
Most itt süvít hangod rózsa-mámor csöndje,
- - U - - - - U - - - U
s az összes többi csak bántó zajként lebben.
U - - - U - - - - - - U
| A
B
A
B
C
D
C
D
A
E
A
E
A
F
G
F
H
A
H
A
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
Alliteráció
|