Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Ó, miféle báj az, mi arcod megszállta,
-   U - U  -  -    U -  -   -   -   U  
s rabul ejtette lényed egész mivoltát,
   U U  -  -  U  -  U  U -    U -  -   
hogy bárki, ki csak egy percre is meglátta,
 -    -  U   U   U  -    -   U -   -  -  U  
vak bábuként hajszolja fenséges csodád?
 -   - U -    -   -  U  -  - -    U -   
Miféle méreg lehet, mely így elkábít,
 U - U  - -   U -    U   -   -  - -   
s az összes hibádat új színben mutatja?
  U  -   -   U - U  -    -  -   U -  U  
Tán mosolyod az, mi annyira elámít,
 -   U U  U  -    U -   U U U - -   
hogy örök sebeim holtomig mulasztja?
 U   U -   U U-   -  U -   U -    U  

  
Látlak én, ha füstként lebbensz az égboltig,
 -  U  -    U  -   -    -  -    U  -  -  -   
s tested minden atomja világba olvad,
   -  -   -  U  U -  U  U -  U -  U  
eggyé fonódsz velem az utolsó csontig,
-   -  U -     U U  U  U -  -   -  -   
míg végső sóhajjal lényed el nem sorvad.
 -   -  -  - -  -   -  U  -   -   -  U  
Érezlek én, ha lágy szellőként simítasz,
- -  U  -    U  -     -  - -    U - -    
s ha a Nap melegével áramlasz belém,
   U U  -   U U - U  - -  -    U -  
olykor perzselsz, mint bőrömet a friss viasz,
-   -   -   -      -    - U U  -   -    U-    
mégis itt állok a Föld boldogabb felén.
 - U  -   -  U  U  -    -  U -    U -   

  
Hallgatlak, ha lelked tengerként morajlik,
 -   -  -    U  -  -   -  -  -    U -  -   
habokba fulladva ajkadat csókolom.
 U -  U  -  -  U -  U -    - U -   
Mint gyermekét, ki csillagfény alatt alszik,
 -     -  U -    U   -  -  -   U -   -   U  
én bölcsőd hajnalig szelíden ringatom.
-   -   -   -  U -    U - -   -  U U  
Alszol, mint ki elfáradt a lét mocskában,
-   -    -    U -  - -   U  -   -   - -   
s álmaiból merít tiszta éberséget,
  -  UU -   U -   -   U - -  - -   
megakadtál a Gonosz hitvány torkában,
 U U -  -  U  U -    -  -    -  - -   
mikor olyan hamar alábecsült téged.
 U U  U  -   U U  U - U  -    - U   

  
Miféle erő, mit elém társz szüntelen,
 U - U U -   U  U -   -      -  U -   
legősibb ösztöneim újra felfedve?
 U - -   -   U UU  -  U  -  -  U  
Nem holmi világ, te lélegzet vagy nekem,
 -   -  U  U -    U  - -  -   -    U U  
emlék, eszme, Isten egy por-testbe rejtve.
-  -   -   U  -  U  -    -   -   U  -   U  
Miféle csillag vagy te az éter középpontján,
 U - U   -  -   -    U U  - -   U -  -   -   
hogy fényed a mindenségtől tovább nyúlik?
 -    -  U  U  -  -  -  -   U -     - -   
Miféle érzés vagy szívem tikkadt dombján,
 U - U -  -   -     - -   -  -    -   -   
hogy varázsod nem marad, de el sem múlik?
 -    U -  -   -   U -    U -   -   - U  
A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

12

12

12

12

A

B

A

B

C

D

C

D

 12

12

12

12

14

12

12

12









Alliteráció





























































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom