Meggyújtottam egy szál cigarettát, - - - U - - U U - - a fáradtság a szemem sarkában szúrta a bőrömet, U - - - U U - - - - - U U - U - reggel hat sem volt még, valószínűleg ezért lehetett, - - - - - - U - - - U U - U U - hogy semmire nem tudtam gondolni, csak a már égő - - U U - - - - - U U U - - - szál cigire. Aztán behömpölyögtem a konyhába. - U U U - - U - U - U U - - U Rémisztő látvány tárult elém, amikor láttam, hogy a - - - - - - - U - U U - - - U U kávéfőző csendben van, nem sziszeg, nem pufog, - - - - - - - - U - - U - semmit nem csinál. Vicces, mert valamiért azt - - - U - - - - U U U- - feltételeztem, hogy rajtam kívül van még itt valaki, - - U - - - - - - - - - - U U U és ezért lehetett, hogy nem raktam oda a kávét, - U - U U - - - - U U U U - - mert majd ő. Gondoltam, majd el fog múlni, hogy - - - - - - - - - - U - majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak egy - U U - U U - U U - - - U U - U - horzsolás a térdemen. Aztán hirtelen berobbant - U - U - U U - - - U - U - - valami a gondolataim közé, és úgy görnyedtem el, U U U U - U U U- U - - - - - U - mint akit mázsás súly nyom, ámbár egy csésze - U - - - - U - - - - U volt a markom közé szorulva csak. - U - - U - U - U - Lefeküdtem a konyhakőre magzatpózban, U U - U U - U - U - - - - hideg volt, és kényelmetlen. Észrevettem U - - - - - - U - U - U a többhetes kenyérmorzsát az asztal lábánál és U - U - U - - - U - - - - - - a lefolyt kávét a szekrény oldalán. Mi tagadás, U U - - - U - - - U - U U U - nem emlékeztem ezekre. Már nem éreztem melegnek U - - - U U - U - U - - - U - U a lábaimat, ami azt illeti, egyáltalán nem éreztem U - UU U U U - - U U U - U - U - - U a lábamat. Nem vettem komolyan ezt, U - U - - - - U U U - mert már volt ilyen. Gondoltam, majd el fog múlni, - - - U - - - - - - - - U hogy majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak - - U U - U U - U U - - - U U - U egy horzsolás a térdemen. Ránéztem az órára, ami fent - - U - U - U - - - U U - - U U U - volt a falon, de nem láttam tisztán. Talán, ha nem lennék - U U - U - - - - - U - U - - - egyedül, akkor már lehet, hogy a kanapén feküdnék, és U U U - - - U - U U U U - U - - - nem ezen a hideg kövön. Bár már ez is kényelmes, U U U U U - U - - - U - - - - mert hozzászoktam. Nyomoréknak éreztem magam - - - - - U U - U - - - U U akkor ott a konyhában a kövön, a maradékok között. - U - U - - U U U U U U U - - U - Furcsamód, az önsajnálat mellett már csak a naivságom - U - U - - - - - - - U U U- - - volt rémisztőbb, hogy majd jön valaki, aki segít. Aztán - - - - - - - U U U U U U - - - a félelem is kivette a részét, mert hát nem vártam aznapra U - U U - U - U U - - - - - - U - - U senkit, és nem szoktam ilyen sokáig így feküdni. - U - - - U U - U -U - U - U Talán attól is féltem, hogy nem lesz senki, aki rám talál, U - - - - - - - - - - U U U - U - de gondoltam, majd el fog múlni, hogy majd egyszer ez is U - - - - - - - U - - - U U U el fog múlni, s vele én is elmúlok majd, mint a horzsolás - - - - U U - U - - - - - U - U - a térdemen. U - U U
| 10
16
16
15
15
16
13
13
16
15
12
17
15
17
12
10
13
12
15
15
16
19
11
13
17
18
16
17
15
14
17
17
16
19
15
17
15
17
4
| Alliteráció Alliteráció Hexameter Alliteráció
|