Meggyújtottam egy szál cigarettát,
- - - U - - U U - -
a fáradtság a szemem sarkában szúrta a bőrömet,
U - - - U U - - - - - U U - U -
reggel hat sem volt még, valószínűleg ezért lehetett,
- - - - - - U - - - U U - U U -
hogy semmire nem tudtam gondolni, csak a már égő
- - U U - - - - - U U U - - -
szál cigire. Aztán behömpölyögtem a konyhába.
- U U U - - U - U - U U - - U
Rémisztő látvány tárult elém, amikor láttam, hogy a
- - - - - - - U - U U - - - U U
kávéfőző csendben van, nem sziszeg, nem pufog,
- - - - - - - - U - - U -
semmit nem csinál. Vicces, mert valamiért azt
- - - U - - - - U U U- -
feltételeztem, hogy rajtam kívül van még itt valaki,
- - U - - - - - - - - - - U U U
és ezért lehetett, hogy nem raktam oda a kávét,
- U - U U - - - - U U U U - -
mert majd ő. Gondoltam, majd el fog múlni, hogy
- - - - - - - - - - U -
majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak egy
- U U - U U - U U - - - U U - U -
horzsolás a térdemen. Aztán hirtelen berobbant
- U - U - U U - - - U - U - -
valami a gondolataim közé, és úgy görnyedtem el,
U U U U - U U U- U - - - - - U -
mint akit mázsás súly nyom, ámbár egy csésze
- U - - - - U - - - - U
volt a markom közé szorulva csak.
- U - - U - U - U -
Lefeküdtem a konyhakőre magzatpózban,
U U - U U - U - U - - - -
hideg volt, és kényelmetlen. Észrevettem
U - - - - - - U - U - U
a többhetes kenyérmorzsát az asztal lábánál és
U - U - U - - - U - - - - - -
a lefolyt kávét a szekrény oldalán. Mi tagadás,
U U - - - U - - - U - U U U -
nem emlékeztem ezekre. Már nem éreztem melegnek
U - - - U U - U - U - - - U - U
a lábaimat, ami azt illeti, egyáltalán nem éreztem
U - UU U U U - - U U U - U - U - - U
a lábamat. Nem vettem komolyan ezt,
U - U - - - - U U U -
mert már volt ilyen. Gondoltam, majd el fog múlni,
- - - U - - - - - - - - U
hogy majd ez a reggeli kábulat el fog múlni, akárcsak
- - U U - U U - U U - - - U U - U
egy horzsolás a térdemen. Ránéztem az órára, ami fent
- - U - U - U - - - U U - - U U U -
volt a falon, de nem láttam tisztán. Talán, ha nem lennék
- U U - U - - - - - U - U - - -
egyedül, akkor már lehet, hogy a kanapén feküdnék, és
U U U - - - U - U U U U - U - - -
nem ezen a hideg kövön. Bár már ez is kényelmes,
U U U U U - U - - - U - - - -
mert hozzászoktam. Nyomoréknak éreztem magam
- - - - - U U - U - - - U U
akkor ott a konyhában a kövön, a maradékok között.
- U - U - - U U U U U U U - - U -
Furcsamód, az önsajnálat mellett már csak a naivságom
- U - U - - - - - - - U U U- - -
volt rémisztőbb, hogy majd jön valaki, aki segít. Aztán
- - - - - - - U U U U U U - - -
a félelem is kivette a részét, mert hát nem vártam aznapra
U - U U - U - U U - - - - - - U - - U
senkit, és nem szoktam ilyen sokáig így feküdni.
- U - - - U U - U -U - U - U
Talán attól is féltem, hogy nem lesz senki, aki rám talál,
U - - - - - - - - - - U U U - U -
de gondoltam, majd el fog múlni, hogy majd egyszer ez is
U - - - - - - - U - - - U U U
el fog múlni, s vele én is elmúlok majd, mint a horzsolás
- - - - U U - U - - - - - U - U -
a térdemen.
U - U U
| 10
16
16
15
15
16
13
13
16
15
12
17
15
17
12
10
13
12
15
15
16
19
11
13
17
18
16
17
15
14
17
17
16
19
15
17
15
17
4
|
Alliteráció
Alliteráció
Hexameter
Alliteráció
|