Kétszáznyolcvankét történet jött össze,
- - - - - - - - - - U
a háromszáz sem volna innen messze.
U - - - - - U - - - U
Ám csituljon, ki eddig követett:
- U - - U - - U U -
lesz majd talán egy kötetlen kötet,
- - U - - U - - U -
hogy mondandóim még tovább terjessze.
- - - -- - U - - - U
Igazat írni nem nagy próbatétel,
U U U - U - - - U - -
küzdj meg inkább a sustorgó sötéttel!
- U - - U - - - U - -
Ha valóságról villannak sorok,
U U - - - - - - U -
lesz biztosan, ki nyavalyogni fog,
- - U - U U U - U -
mert szívet, lelket, vallomást igényel.
- - - - - - U - U - U
Bocsásd meg hát, hogy biztatás helyett
U - - - - - U - U -
fölszabadítok csöndben egy helyet:
- U U - - - U - U -
követtem azt, ki pillantott felém,
U - U - U - - - U -
hogy elhangozzék háromszáz mesém...
U - - - - - - - U -
Légy hát, ki engem mostantól követ!
- - U - - - - - U U
| A
B
B
A
B
| 11
11
10
10
11
| | A
A
B
C
A
| 11
11
10
10
11
| | A
A
B
B
C
| 10
10
10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|