Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta,
- - - - - U U U - - - - U
nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok.
- - - U - U - U U - - U U
A törött széklábat kezem körülfáslizta,
U U - - - - U - U - - - U
az omladozó váraim alatt lőpornyomok.
U - U U - - UU U - - - U U
A levegő szorít, megfullasztja bíráit,
U U U - U - - - - U - --
szem itt nem láthat, néha felsikolt a lélek,
U - - - - - U - U - U - U
asztal alatt egy darab kopott bútorkárpit,
- U U - - U - U - - - - U
elmém bugyraiban ki nem mondott bölcsességek.
- - - UU - U - - - - - - U
A gondolathegyek egy szikrától leégnek,
U - U - U U - - - - U- -
hamvaik előtt a lélek röhögve vacog.
- UU U - U - - U - U U U
Ahol az élet és a halál összeérnek,
U U U - U - U U - - U- U
ott ülök, s egy vágyott álmot örökkön ringatok.
- U - - - - - U U - - - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
D
E
D
E
| 13
13
13
14
13
13
13
14
13
13
13
14
| | | |
|
|