Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta, - - - - - U U U - - - - U nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok. - - - U - U - U U - - U U A törött széklábat kezem körülfáslizta, U U - - - - U - U - - - U az omladozó váraim alatt lőpornyomok. U - U U - - UU U - - - U U A levegő szorít, megfullasztja bíráit, U U U - U - - - - U - -- szem itt nem láthat, néha felsikolt a lélek, U - - - - - U - U - U - U asztal alatt egy darab kopott bútorkárpit, - U U - - U - U - - - - U elmém bugyraiban ki nem mondott bölcsességek. - - - UU - U - - - - - - U A gondolathegyek egy szikrától leégnek, U - U - U U - - - - U- - hamvaik előtt a lélek röhögve vacog. - UU U - U - - U - U U U Ahol az élet és a halál összeérnek, U U U - U - U U - - U- U ott ülök, s egy vágyott álmot örökkön ringatok. - U - - - - - U U - - - U U
| A
B
A
B
C
D
C
D
D
E
D
E
| 13
13
13
14
13
13
13
14
13
13
13
14
| | | |
|
|