Sötét van... becsukom a szemem, ne lássam
U - - U U U U U - U - U
az éj feketére csiszolt széndarabkáit.
U - U U - U U - - U - --
Túl hangosak, de ha lámpa alá állok,
- - U - U U - U U - - U
ellöknek, s felvágja puha kezem a pázsit.
- - - - - U U U U U U - -
S a bolond itt marad... vérző kézzel,
U U - - U - - - - -
megtörten, inkább fekszik a sötét fűben,
- - U - - - U U U - - -
mert hiába ő a ragyogó lámpa,
- U- U - U U U - - U
ha körötte már semmi sincsen.
U U - U - - U - -
Mi értelme a fénynek, a bolondnak
U - - U U - U U U - -
jobb az, ha orráig sem lát el,
- - U - -- - - -
s a gyertya alá egyre kevesebb,
U - U U - - U U U -
ki egy-egy könyvvel még néha átkel.
U U - - - - - U - -
Nem haragszom, s én nem
- U - - - -
lopódzok a fényből álnokul mögéd,
U - U U - - - U - U -
bolond az ember, de nem baj,
U - U - - U - -
hiszen sötét van... túl sötét...
U - U - - - U -
| A
B
C
B
D
E
A
E
F
D
G
D
D
H
I
H
| 12
13
12
13
10
12
11
9
11
9
10
10
6
11
8
8
| | | |
|
|