Sötét van... becsukom a szemem, ne lássam U - - U U U U U - U - U az éj feketére csiszolt széndarabkáit. U - U U - U U - - U - -- Túl hangosak, de ha lámpa alá állok, - - U - U U - U U - - U ellöknek, s felvágja puha kezem a pázsit. - - - - - U U U U U U - - S a bolond itt marad... vérző kézzel, U U - - U - - - - - megtörten, inkább fekszik a sötét fűben, - - U - - - U U U - - - mert hiába ő a ragyogó lámpa, - U- U - U U U - - U ha körötte már semmi sincsen. U U - U - - U - - Mi értelme a fénynek, a bolondnak U - - U U - U U U - - jobb az, ha orráig sem lát el, - - U - -- - - - s a gyertya alá egyre kevesebb, U - U U - - U U U - ki egy-egy könyvvel még néha átkel. U U - - - - - U - - Nem haragszom, s én nem - U - - - - lopódzok a fényből álnokul mögéd, U - U U - - - U - U - bolond az ember, de nem baj, U - U - - U - - hiszen sötét van... túl sötét... U - U - - - U -
| A
B
C
B
D
E
A
E
F
D
G
D
D
H
I
H
| 12
13
12
13
10
12
11
9
11
9
10
10
6
11
8
8
| | | |
|
|