Verselemző

RitmusképletSzótag
Szólanék
  - U - 
Én pár szót most
-   -    -   -  
Az emberekről, a reggelente
U  -  U -  -   U  -  U -  U 
Rajtam ugráló gyerekről. A rab,
 -  U  -  - -   U -  -   U  -   
Füleimbe szivárgó zenéről,
 U U-  U   U -  -  U - -   
Mi
 U 
Lombomról
 -  -  -  
Regél, a "hol van már" zöldről...
 U -   U   -   -   -    -   -     

  
Gyökeremet egyszer földben hagyva keltem,
  U U U U  -    -   -   -   -   U  -  -   
Mint sérült gerincét, végleg elvesztettem.
 -    - -    U -  -    -  U  -  -   -  -   
Gondoltam, álmodom, s mégis megijedtem,
 -  -  U   -  U -      - -   U U -  -   
Segítségül hívtam erre vicces kedvem.
 U -  - -   -  U  -  U  -  -   -  -   
Keresek egy fagytól remegő kis házat,
 U U U  -    -   -   U U -  -   - -   
Hol az embergyermek immár nagyon fázhat,
 U  U  -  -   -  U  -  -   U  -   -  -   
Tűzzel összenőve fejlődnék én lángnak,
 -  U  -   U - U  -  -  -  -   -   -   
Gyökeremtől fosztva adnék e világnak.
  U U -  -   -    U -  -  U  U -  U  
Ilyen gondolatok cikáztak az ágban,
U  -   -  U U -   U -  U  U  -  -   
Mit egy pisszentésre az árokban láttam.
 U  -    -   -  -  U U  - -  -   -  -   
Prücsök keze szedte, vette játszótársnak,
  U  -   U U   -  U   -  U  -   - -   -   
Bunker lettem s fegyver, feszítve egy vállnak.
 -  -   -  -     -   -    U  -  U -    -   -   
No ez már - véltem én - nem törött hiába,
 U -   -     -  U  -     -   U -    U- U 
A maradékomat hagyom meg a lángba`.
U  U U - U -   U  -   U  U  -   U  
Ezután egy napon zörögtem a platón,
U U -  -    U -   U -  U  -   U -   
"Homo est animal...", így nyugtatott Platón.
  U U -   U U U       -     -  U -     U -  
Úgy véltem, törzsem már jó irányban suhog,
-    -  -    -   -   -   - U -   -   U -   
De kiderült szépen, erről mit sem tudok.
 U  U U -     - U   -  -   -   -   U -   
Fölöttem az ember nagyot káromkodott.
 U -  U  U  -  -   U  -   - -  U -   
Így az egyik szentség, kit szájában hozott,
-   U  U  -    -   -    -    - - -   U -   
Idevágyott tüstént, el nem maradozott,
U U -  -    -  -    -   -   U U U -    
Kiszabadult onnan, s mellém gyarapodott.
 U  U U -   -  -      -  -    U U U -    
Mert a szentek gyorsan mellém sorakoztak,
 -   U   -  -    -  -   -  -   U U -  -   
Mire feleszméltem, rajtam sorvadoztak,
 U U  U -   -  -    -  -   -  U -  -   
Hogy idézve lettek, szinte megvadultak,
 U   U -  U  -  -     -  U  -  U -  -   
Röpködtek köröttem, mígnem rám lapultak:
 -  -  -   U -  -    -  -   -   U -  U   
"Nem vagy jó semminek!" Véltem: fanyalognak.
  -   -    -  -  U -     -  -    U  U -  U   
"Csersavad oly kevés, nem kell amazoknak!"
   -  U U  -    U -    -   -   U U -  -    
Csendben ültem tovább sorsomat figyelve,
  -   U  -  -   U -    -  U -   U  -  U  
Kétlábú járgányát balra elívelte.
 -  - -  -  -  -   -  U U - -  U  
Szegénynek gyökérre biztosan nem futott,
  U -   -    U -  U  -  U -   -   U -    
Mert kapaszkodni csak egy kormányba tudott,
 -    U -   -  U   U  -    -  -   U  U -    
Faragatlan balta életlen támolyog,
 U U -  -   -  U - -  -   - U  -   
Míg én a gyűrűim éveit gyászolom.
 -  -  U   - -U  - U-    -  U -   
Magára ő engem mégsem haragított,
 U - U - -  -   -  -   U U - -    
Mire feleszméltem, belém is hasított,
 U U  U -   -  -    U -  -   U - -    
Mint ama gondolat, hogy még hasznos vagyok,
 -   U U  -  U -    -    -   -   -   U  -   
Tán csak mégis jól jön, ha most megszakadok.
 -    -   - -   -   -    U  -    -   U U -   
S éveimből druzsba kanyarított nagyot,
  - U-  -    -   U  U  U - -    U  -   
Bőrkérgűnek száján újabb sóhaj karcolt.
 -  -  - -    - -  - -    - -   -  -    
Nem örült a lelke darabomnak éppen,
 U  U -   U  -  U  U U -  U  -  U   
"Nem való tetőnek!" - fortyogott a mérge,
  -   U -  U - -       -   U -   U  -  U 
Egyet nyújtózkodtam, ne csak nézzen, lásson!
U  -    -  -  -  -    U   -   -  -    -  -   
Belőlem egy kaput, kívántam, kreáljon.
 U - U  -    U -    - -  -     U-  U  
Érezzem a napot, halljam a harangot,
- -  U  U  U -    -   U  U  U -  -   
Ha a templom népe vasárnap itt battyog.
 U U  -   -   - U  U -  U  -    -   -   
S mikor a csillagok fénye már eloson,
   U U  U   -  U -   -  U  -  U U U  
A hold szégyenlősen takaródzva horkol,
U  -     -  -  - -   U U -   U  -  -   
Hazatérő fecske kapjon tőlem otthont,
 U U - -  -   U  -  -   - U  -   -   
Akinek én nyílok, legyen tőlem boldog.
U U U  -    - -    U  -   - -   -  -   
Felcsillant a szeme, értett ő a szóból,
 -   -  -   U   U U  -  -   - U   - -   
Kihozta a pejkót gyorsan istállóból,
 U -  U U  -  -    -  U  -  -  - -   
Bajusza pödörve, fésűje szaruból,
 U U  U  U -  U   - - U   U U -  
Asztalosmestert is hívott a faluból.
-   U -  -  -   -   - -   U  U U -   
Keze járt serényen, gerendám vakarta,
 U U  -    U -  -    U -  -   U -  U  
Gyalu a kezében úgy járt, mint valaha.
  U U U  U - U  -    -     -    U U U  
Nemcsak a favágó gyalázatoskodott,
 -   U  U  U - -   U - U -  U -    
Legénytolla alatt ez is átkozódott.
 U -   -  U U -   U  U  -  U - -    
Mikor rostjaimat darabolta-vágta,
 U -   -   UU -   U U -  U  -  U 
Annak az esélye, hogy kapunak álljak,
-  U  U  U -  U   -    U U U  -   -   
Szertement a ködben mesterkeze alatt.
  -  U -   U  -  -   -  -  U U U -    
Mi lesz hát belőlem? Csak egy kicsi raklap?
 U  -    -   U - -     U  -    U  U  -  -   
Máris egy Tüzépen cipeltem a téglát,
 - U  -    U - -   U -  U  U  -  -  
Épülő ház falán álltam volna létrát,
- U -  -   U -  -   -   -  U  -  -   
Hogy az ifjú párnak építsem a házát,
 U   U  -  -  -  U  - -  U  U  - -   
Boldoggá tegyem a fiatal aráját.
 -  -  -  U  U  U  UU U  U - -   
De mire Nagy Napnak jövetele vala,
 U  U U  -    -  -   U U U U  U U 
Arája lelépett, sehol híre-hamva.
U - U  U - -     U -   - U  -  U  
Legénynek a lelkét megette a bánat,
 U -   U  U  -  -   U -  U U  - -   
Szégyenévé érett egész családjának.
  -  U - - - -   U -     U -  - U  
Így már nem kellettem, korai a pászta,
-    -   -   -  -  -    U UU U  -   U  
Deszkámnak nyakéke. Jó leszek még másnak
 -   -  -    U - U   -  U  -   -   -  -  
Hajlékában polcnak, ha velem jól bánnak,
 -  - - -   -   -    U  U -   -   -  -   
Lépcsőnek, ajtónak, akár fakanálnak,
 -   - U   -  - U   U -   U U -  -   
Hogyha engem becsben kezelnek s munkálnak,
 -   U -  -   -   -   U -  -     -  -  -   
Földanyát tisztelve nem adnak a kárnak.
 -  U  -   -   -  U  U  -  U  U  -  -   
Szépen lefestenek kerítésnek talán,
  - -   U -  U -   U - -  -   U -   
Süttetem magamat napsugár oldalán.
 -  U -   U U -   -  U -  -  U -   
Hirtelen jött meleg másról árulkodott,
 -  U -   -    U -   -  -  - -  U -    
Sercegett a friss hús, míg ágam ropogott.
 -  U -   -   -    -    -  - -   U U -    
Grillrács alá tettek leányok s legények.
  -   -   U -  -  -   U-  -     U -  -   
Sok volt a pálinka, minden odaégett.
 -   -   U  - -  U   -  U  U U- -    
Reám haragudtak: "minden a fa végett!
 U-   U U -  -     -  U  U  U  - -    
Cseréljük ízibe jól gyulladó szénnel!"
  U -  U  - U U  -    -  U -   -  U   
Enni adnék én még sok éhes szegénynek,
-  U -  -  -   -   U  - -    U -   U  
Életem áldoznám Élet szekerének.
- U U  -  -  -  - -    U U - U  
Örömre nem vagyok sehol egy felnőttnek?
U -  U  -   U  -   U U  -    -  -   U  
Elmegyek oviba! Papírrepülőnek!
-  U  U  U U U   U -  U U - -   
Ha az óvodába egy árvíz hatolna,
 U U  - U - U U   -  -   U -  U  
Költözéshez talán jó leszek doboznak.
 -  U -  -   U -   -  U  -   U -  -   
Ha a kicsi gyermek olvasni tanulgat?
 U U  U  U   -  U  -  -  U  U -  -   
Leszek én a könyve s mellé a ceruza.
 U  U  -  U  -   -    -  - U  U U U  
De a folyó messze, költözés feledve,
 U U  U  -  -   U   -  U -   U -  U 
Acéllá változott sok csónak feneke,
U -  -  -  U -    -    - -   U U U  
Vízre tett ladikok mai szerkezete.
 -  U  -    U U -   UU   -  U U U  
Darabom itt is szezonját vesztette.
 U U U  -   -    U -  -   -   -  U  
Vártam, ha csinálnak sílécet belőlem,
 -  -    U   U -  -   - - -   U - -   
Rokonom bár látnám gyakori erdőben,
 U U -   -   -  -    U U U -  - -   
Talán jó leszek még szánkónak nagy hóban,
 U -   -  U  -   -    -  - -   -    - U   
"Nem szánkó, Xbox kell!" - sírt gyerek a boltban.
  -    -  -    -   -        -     U U  U  -   -   
Szülei zongorát pakoltak zsivajban,
  U UU  -  U -   U -  -    U -  -   
Helyette robotok jöttek a divatba.
 U  -  U  U U -   -  U  U  U -  U  
Vágytam, hogy legalább hasznomat ne szegjék,
 -   -    -    U U -    -   U -   U   -  -   
Törzsemet vigyáztam, hogy örömmel szeljék,
 -   U -   U  -  -    U   U -  -    -  -   
Bíztam, bár` gyökerem állatnak menedék.
 -  -    -     U U U  -  -  -   U U -   
Méltósággal váltam el tőle éjben én...
 -  - -  -   -  U  -   - U -  U  -     

  
Szólanék én pár szót most az emberekhez,
  - U -  -   -    -   -   U  -  U -  -   
S reggelente rajtam ugráló gyerekhez:
   -  U -  U  -  U  -  - -   U -  -   
Köszönöm,
 U  U -   
Hogy vagyok örömére
 -    U  U  U U - U 
Létnek, riasztó álmomból
 -  -    U-   - -  -  -  
Mosolyokba értem. Köszönöm,
 U U  -  U -  -    U  U -   
Ha éltem hasznotokra lészen, árnyékom
 U -  -   -   U -  U  -  U   -   - -  
Derűt ad, hogyha hajlék fészkem. Köszönöm, hogy
 U -  -    -   U  -  -   -   -    U  U -    U  
Éltem, hogy most is lehetek, életem nem a volt,
-  -    -    -   -   U U U   - U -   U  U  -   
És nem a lepereg. Köszönöm, hogy engem
-   U  U  U U -    U  U -    U   -  U 
Érezve olvastok, hogy a papíromra
- -  U -  -  -    U   U  U - -  U 
Rímeket faragtok. Köszönöm,
 - U -   U -  -    U  U -   
Ha vagytok, mert így
 U  -   -    -   -  
Én lehetek, hogyha
-   U U -    -   U 
Féltőn óvtok,
 -  -  -  -   
Boldog a
 -  U  U 
Földetek!
 -  U U  
Amikor
U U -  
Kivágtok,
 U -  -   
Létem kárt nem recseg,
 - -   -    -   U  U  
Ajándék levegőt csemetémben leltek.
U -  -   U U -    U U -  -   -  U  
Érte hát tegyetek! S öröm lesz éltetek.
-  U  -   U  U -     U -   U   -  U -   
Lesz, amin ugráljon holnap is sok gyerek.
 U    U U  -  -  -   -  U  -   -    U U   

  
"Olyan lesz az öregségünk, ahogyan élünk.
 U  -   U   U  U -  - -    U U  U  - -    
Lehet, hogy úgy végezzük, mint egy kihalt város,
 U -    U   -    - -  -    -   -    U -    - -   
De az is lehet, hogy olyanok leszünk,
 U U  -   U -    U   U  U -   U  -    
Mint egy hatalmas fa - amely jelentőségteljes
 -   -    U -  -   U   U -    U -  - -  -  -  
Marad még akkor is, ha már nem tud megállni a lábán."
 U -   -  -  U  -    U  -   -   -   U -   U U  - -    
P. C.
     
 3

4

10

10

10

1

3

8



12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

12

11

12

12

12

11

12

12

12

12

12

12



12

12

3

7

8

9

12

13

14

12

12

9

5

6

4

3

3

3

3

6

12

12

12



13

13

11

14

16

0































































































Alliteráció









Alliteráció

Alliteráció



























































Alliteráció

















































































Alliteráció









































Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom