Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Lassan úgy érzem, mintha sosem ismertelek volna.
 -  U  -   -  -    -   U  U U  -  -  U -   -  U  
Csak egy álomszerű képként szólítanál meg újra meg újra.
  U  U   - -   U -  -  -     - - U -   U  -  U  U  -  U  
Talpam alatt a víztükörben szürkére festett emlékeket látok.
 -  U  U -   U  -  U -  -    -  - U  -  -   -  - U -   - U  
Olyanok, mint a meséinkből hátrahagyott maradványok.
U  U -    -   U  U --   -   -  U U  -    U -  -  U   

  
Hangod az esőcseppekben már távolinak tűnik.
 -  U  U  U -  -  -  -   -   - U U -   - -   
Csak a zene az egyetlen, melyből hiába várom, az érzés nem szűnik.
  U  U  U U U  U  -  -    -   -   U- U  - U   U  -  -   -    - -   
Ha becsukom a szemem, szemed visszatekint rám,
 U  U  U U  U   U -     U -   -   U U -    -   
Mintha még mindig a válaszokat kutatnám.
 -   U  -   -  U  U  - U  U -   U -  -   

  
Lehet, csak én akartam, hogy valóság legyen a lényed.
 U -     U  -  U -  -    -    U - -   U  U  U  -  U  
Elvarázsolva élni és elhinni, hogy van belőlem még egy.
-  U -  -  U -  U -  -  -  U   -    -   U - -   -  -    
Talán sosem volt igaz ez az illúzió,
 U -   U -   -   U U  U  U  -  - U-  
Csak az álomszerű sorok között kiolvasva volt jó.
  U  U  - -   U -  U -   U -    U-  -  U  -    -  

  
Már magam sem tudom, mi volt emlék és igazi valóság.
 -   U -   -   U -    U  -   -  -  -  U U U  U - -   
Volt-e bármi, ami nem volt hazugság.
 -   U  -  U  U U  -   -    U -  -   
Megfoghatatlan dimenziók közti átjárás volt az az élet,
 -  -  U -  -   U -  U-   -  U -  - -   -   U  U  - -   
Mely utat hagyott megismerni téged.
 U   U -   U  -    U -  -  U  - U   

  
Szétszakított kötéldarab hever az univerzum peremén.
  -   U - -    U -  U -   U U  U  U U -  -   U U -   
Talán ez valójában soha nem is volt az enyém.
 U -  -   U - - -   U U  U  -   -   U  U  -  
Olyat kerestem a csillagok között, ami maradandó.
U  -   U -  U  U   -  U -   U -    U U  U U -  -  
De akkor még nem tudhattam, hogy az emberi mivolt nem felülmúlható.
 U -  -   -   -   -  -  -    U   U  -  U U  U -    -   U -  -  U -  

 
A falak valahogy nélküled mégis üresebbek lettek.
U  U -   U U -    -  U -   - U  U U -  -   -  U  
Idegen arcok az arcomba merednek.
U U U  -  U  U  -  -  U  U -  -   
Néha egyszer-egyszer felcsillansz közöttük,
 - U -    U  -    -   -   -  -     U -  -   
Hogy el ne felejtsem, a valótlan múltat hogyan is töröljük.
 U   -   U  U -   U   U  U -  -   -  -   U  U  -   U -  U   

 
Úgy mentél el, úgy búcsúztál...
-    -  -  U   -    -  -  -    
Egy mosolyt hátra sem hagytál!
-    U -     -  U  -   -   -   
Pont annyit érsz, amennyit adtál másnak.
 -   -   U  -     U -   U  -  -   -  U  
Utat engedve a valótlan illúzió elmúlásának.
U U  -  -  U U  U -  U  -  - U- -  - - - U  
A

B

C

C

 15

18

20

17

A

A

B

B

 15

21

14

13

^ Páros rím
A

A

B

C

 16

18

13

16

A

A

B

B

 17

11

19

11

^ Páros rím
A

A

B

B

 18

15

17

21

^ Páros rím
A

A

B

B

 17

12

12

18

^ Páros rím
A

A

B

B

 8

8

11

18

^ Páros rím
















Alliteráció













Alliteráció

































Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom