Verselemző

RitmusképletSzótag
Végtelen éjszaka volt. A telihold sápadtan,
 -  U U  -   U U  -    U  U U -    - -  -   
Reszkető fényével álmosan lesett be ránk
 -   U -  -  - U  -  U -   U -    U  -  
A kórház függönytelen, sötétlő ablakán.
U  -  -   -  -   U -    U -  - -  U -   
Téged néztelek. Öntudatlan mozdulatod,
 - -   -  U U   -  U -  -   -  U U U  
Ahogy megdörzsölted pici, fitos orrod.
U -    -  -   -  -   U U   U U  -  -   
Hallgattam kis tested párás szuszogását,
 -   -  -   -   -  -   - -    U  U - -  
Őriztem álmod két karomból font fészkedben.
- -  U  -  -   -   U -  -   -    -   -  U   

 
A reggel poros, neonfénnyel tűzdelt csendjét
U  -  -   U -    U-  -   -   -  -     -   - 
A hordágy fáradt kerekeinek nyikorgása törte
U  -  -    - -    U U UU -    U -  - U  -  U 
Fájdalmasan, visszavonhatatlanul ketté.
 -  -  U -    -   U -  U -  U -   -  - 
Álmosan, ébredezve ültél mosollyal karomban,
-  U U   -  U -  U -  -   U -   -   U -  -   
Babráltál blúzom bánatosan lógó gombjaival.
 -  -  -    - -   - U U -   - -  -   UU U  
Azt mondták, vegyem le rólad minden ruhád,
-    -   -    U  -   U  - -   -  -   U -   
S tegyelek arra a széles, harctérre vivő ágyra,
   U  U U  -  U U   - -    -   -  U  U - -   U 
A zöld kartonnal fedett, sterilt kiáltó textíliára.
U  -    -  -  -   U -      U -    U-  -  -  - U- U  

  
Hosszú pillád mögül csendben figyelted, ahogy
 -   -  -  -   U -    -   -   U  -  U   U -   
Reszkető ujjaim - mint borsóhéjat a zsenge
 -   U - -  U-     -    -  - - U  U   -  U 
Szemekről - ruhácskád lefejtik. Pille termeted,
  U -  -     U -   -   U -  -    -  U  -  U -   
Púderillatú hajad, pihepuha, pőre bőröd, hidegen
 - U -  U -  U -    U U U U   - U  - -    U U U 
Is ölelni vágyó kezeim már nem érinthették.
U  U -  U  -  -  U U-   -   U  - -   -  -   
Mezítelenül pihegő, fázó tested zöld pólyába
 U - U U -   U U -   - -  -  -   -    -  - U 
Kellett betekerjem, s ők hangtalanul nézték.
 -  -    U U -  -     -   -   U U -   -  -   
Nem tettelek rá az ágyra, nem voltam rá képes,
 -   -  U -   - U  -   U   -   -  -   -  - -   
Megkértem a férfit, hogy vihesselek kézben.
 -  -  U  U  -  -    -    U -  U -   -  -   
Szótlan maradt, bólintott. Apa. Hát tudja jól.
  -  -   U -     - -  -    U U   -   -  U  -   

 
A folyosóra léptünk, párás szemeket láttam
U  U  U - U  -  -     - -    U U -   -  -  
Felénk pislogni, kezek érintették meg vállam.
 U -    -  -  U   U U  - -  -  -   -   -  -   
Tegnap vagy előtte ők haladtak, ez a nap ma
 -  -   U   U -  U -   U -  U   U  U  -   U
A mi időnk, a mi utunk, a mi harcunk. Az a nap.
U  U U -    U  U U -    U  U  -  -    U  U  U  
A lift mohó gyomrában találtuk magunkat.
U  -    U -   -  - -   U -  -   U -  U  
Öleltelek, vágytam nagy varázslónak lenni.
U -  U -    -   -   -    U -   - -   -  U  
Szívedet egyetlen igével meggyógyítani,
  - U U  U  -  U  U - -   -   -  - U U 
Adni belőlem neked, cserélni szervem veled,
-  U  U - -   U -     U -  U   -  -   U -   
Vagy csak az időt egy pillanatra megállítani,
 -     U  U  U -  -    -  U -  U  U -  - U U  
Még egy kicsit téged karjaimban tartani.
 -  -    U  -   - -   -  U-  -   -  U U  
Még egy imát némán, sürgetve elmormolni.
 -  U   U -   - -    -  -  U -  -  -  U  
De a számláló konokul haladt, három-négy-öt,
 U U   -  - -  U U -   U -     - -   -   -   
Hűvös robajjal, fogát csikorgatva nyílt a száj,
 - -   U -  -    U -    U -  -  U   -   U   -   
Kivetve magából könnyes tekintetű tartalmát.
 U -  U  U - -   -   -   U -  U -  -  -  -   

  
Riadt fiókaként nézted a hidegen villogó neont,
 U-    U- U -    -  U  U  U U -   -  U -  U-   
A felettünk futó fényeket, s csendemben pihentél
U  U -  -    U -  -  U -       -  -  -   U -  - 
A puha, zöld anyagból rakott fészekkarok közt.
U  U U   -   U  -  -   U -    -  -  U -   -   
Az átlátszatlan ajtók tükre előtt megálljt intett
U  -  -   -  U  -  -   -  U U -    U -     -  -  
Egy kedves női szempár barnán pislogva ránk.
-    -  -   -U   -  -   -  -   -  -  U  -    
- Búcsúzzanak el! - kérte lágyan omló hangján.
   -  -  U U  -      -  U  -  U  -  -  -   -   
Reszketve csókoltam sápadt, riadt arcocskád,
 -   -  U   - -  -   - -     U-   -  -   -   
Mázsás súllyal gördültek le könnyeim arcomon,
 -  -   -   -   -  -  -   U  -   UU  -  U -   
Hátukon a féltés, aggódás, félelem, szeretet
 - U U  U  -  -   -  - -    - U -     U U -  
Puttonyát teherként cipelve mélán, nesztelen.
 -  U  -   U -  -    U -  U  - -    -   U -   
Halvány mosoly úszott át cumid napsárga kerete
 -  -    U U   -  -   -   U -   -  -  U  U U U 
Mögött pici szádra, mintha azt akarnád mondani:
 U -    U U   -  U   -   U -   U -  -   -  U U  
- Nincs semmi baj, anya! Bátor vagyok! És erős!
   -     -  U  U   U  U   - -   U  U   -  U -  
Igaz, aprócska vándor, de erős szívű kis hős!
U U   -  -   U  -  -    U U -    - -  -   -   

  
Próbáltam abban a töredéknyi közös percben
  - -  U  -  U  U  U U -   U  U -   -   U 
Annyiszor elmondani, mennyire nagyon szeretlek.
-   U  U  -  -  U U   -   U U  U  -    U -  -   
Hogy elég legyen. Hogy legyen elég. Neked.
 U   U -   U  -    -    U  U  U -    U -   
Kis fészkedet átnyújtottam, más vigyáz most rád.
 -   -   U U  -   -  -  -    -   U  -   -    -  
Azt az arcot, pillantásod őrzöm szívem rejtekén.
-   U  -  -    -  -  - U  -  -    - -   -  U -   
Nyugodt voltál, mint szélcsendben a fák ágai,
  U -    -  -    -     -   -   U  U  -  - UU  
Mozdulatlan, tudván, jön majd tavasz, kisüt a Nap,
 -  U -  -    -  -    -   -    U -     U U  U  -   
S majd akkor megújulva te is virágba borulsz.
   -   -  -   U - -  U  U -   U -  U  U -     

  
Tekinteted távolodott, utánunk hiába kutatva.
 U -  U -   - U U -    U - -    U- U  U -  U 
Az ajtó bár hangtalan zárult, egyetlen fájdalmas
U  -  -  -   -   U -   - -    U  -  -   -  -  -  
Dobbanással éreztem, szívem megszakad.
 -  U -  U  - -  -     - -   -   U U  
A tükrös ajtó előtt láttam lelkem térdre hullani,
U  -  U  -  - U -    -  -   -  -   -   U  -  U U  
Lehorgasztott fejét, hangtalan imára font ujjait.
 U -  -   -    U -    -   U U  U - U  -   -  U-   
Két erős kar tartotta lelkét vesztett, rázkódó testem.
 -  U -   -   -  -  U  -  -   -   -     -  - -  -  -   
Két erős tölgy voltunk ott a hűvös váróterem
 -  U -   -     -  -   -   U  - -   - - U -  
Néma erdejében, ágainkat összefonva, hajladozva,
 - U -  U - U   - U-  U  -   U -  U   -  U -  U  
Búsan, egymást lombhullásig s azon túl támogatva.
 - U   -   -    -   -  - -    U -   -   - U -  U  

 
Elénk tévedt az a szempár, aki elvitt téged messze,
U -    - -   U  U   -  -   U U -  -    - -   -   U  
Csak annyit súgott balzsamként csorgó hangján:
  U  -   -   - -    -   -  -     -  -  -   -   
"- Szépen aludt el. Nem sírt egy kicsit sem."
     - U  U -   -    -   -   -    U  -   -    
Mélyről felszakadtak hálakönnyeim,
 -   -   -   U -  -   - U -   U-   
Míg te már mélyen, nagyon mélyen aludtál.
 -   U  -   -  -    U  -   -  U  U -  -   

 
Órák teltek el, viharvert gerlepárként vártunk
- -   -  U  -    U -  -    -  U -  -    -  -  
Egymás borzas, tépázott tollait simogatván.
-   -   -  -    - - -    -  U-   U U -  -  
Egyszer csak feltűnt a legfontosabb zöld ruha,
-    -    -   -  -   U  -  -  U -    -    U U  
Benne szíved gyógyító, finom kezű, ősz doktora.
 -  U   - -    -  - -   U -   U -  -    -  U U  
Fáradt arcán maszk. Vajon mögötte ott lesz mosolya?
 - -   -  -   -      U -   U -  U -    -    U U  U  
Mint erős láncszemek, összekapcsolódtak kezeink.
 -   U -   -    U U   -   U -   U -  -   U U-    
Szavai méznél édesebb nektárként simogatták lelkünk.
  U UU  -  -  - U -    -  -  -    U U -  -   -  -   
Érezni véltük a Napot végre felragyogni felettünk.
- -  U  -  U  U  U -   -  U  -  U  -  U  U -  -    

 
A teremben egymás mellett szigorú, szabályos
U  U -  U  -   -   -  -     U U -    U -  U 
Ütemben lélegeztek a bekötött gépek. Most
U -  -   - U -  U  U  U U -    - -    -  
Aprócska, meztelen tested, törékenyebbnek
-  -   U   -  U -   -  -    U - U  -   -  
Tűnt, a tegnapi holdfénynél is fehérebbnek.
 -    U  -  U U  -   -   -  -   U - -   -   
Kikötve pici, puha kezeid, cseppnyi kis vándorlábaid.
 U -  U  U U   U U  U U-     -    U  -   -  -  - U-   
Még fészekben a helyed, pihenj, pelyhes madárfiókám!
 -   -  -  U  U  U  -    U -     -   -   U -  U- -   
Csövek mindenhol, és monitorok vibrálón vészes hangjai.
  U -   -  -  U   -   U U U -   -  - -   -  -   -   UU  
Mellkasodon zöld takaró, alatta a küzdelmed eleven jegye,
 -   U U -   -    U U -  U -  U U  -  -  U  U U -   U  U  
Mely mögött mától folttal dobban a harcban edzett
 -    U -    - -   -   -   -  U  U  -   U  U  -  
Izom. A szíved. Mert erős vagy és bátor. Szeretlek.
U U   U   - -    -   U -   U   -   - -     U -  U  
 14

13

13

13

12

12

13



13

16

13

15

15

12

15

17



13

14

14

18

15

16

13

14

13

13



14

14

14

15

13

13

14

14

15

13

13

14

14

15



17

15

14

15

13

13

13

14

15

14

15

15

13

14



14

15

12

13

15

13

14

14



17

15

12

16

16

16

14

18

15



16

12

11

11

12



14

14

13

15

15

15

17

17



14

14

13

13

18

16

18

20

14

15



























Alliteráció















Alliteráció















































Alliteráció









































































Alliteráció

























Alliteráció











Alliteráció



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom