- talán - mielőtt anyáink vérével ez életbe
U - UU - U -- - - U U - - U
csúsztunk... galambok... templomok tornyain;
- - U - - - U - - U-
nem zavart minket a napok delét jelző bim,
- U - - U U U - U - - - -
sem a bam. Tápláltak. Erőt adtak.
U U - - - U U - - -
Kényszer nélkül bírtuk, tűrtük s vittük
- - - - - - - - - -
házfalak, utak közé - onnan messzebb is -
- U U U - U - - - - - U
az örömhírt, hogy a remény és Isten él!
U U - - U U U - - - U -
Voltunk - talán - akkor... nem láttuk,
- - U - - - - - -
hogy keletet, északot mint
- U U U - U - -
telepítene nyugatra vagy délre
U U - U U U - U - - U
- sem hallottuk a percenként akár többszöri
- - - U U - - - U - - U U
kattanást, mikor tüskét töltött fegyverébe,
- U - U - - - - - - U - U
hogy azzal lője hátunk - át a Kény.
U - - - U - - - U -
Talán, ha várunk s nem csúszunk egyszer
U - U - - - - - - U
anyánk vérével világra, még hinnénk
U - - - - U - U - - -
a harangok erejét, amivel hazahívják
U U - U U U - U U - U U - -
Krisztust... és ő örömmel jön.
- - - - U - - U
...
Voltunk. Hinni akarom. Nemcsak akkor,
- - - U U U - - U - U
amikor a város több részén,
U U U U - - - - -
de együtt ver üdvöt... sok... réz.
U U - U - - - -
| 15
11
13
10
10
12
12
9
8
11
13
13
10
10
11
14
8
0
11
9
8
|
Alliteráció
|