Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Mint ez idáig minden áldatlan hajnalon,
 -   U  U --   -  U  -  -  -   -  U -   
ködből szőtt szemtelenség ül e tájakon.
 -  -    -     -  U -  -  U  U  - U -   
Lassan aztán - hogy példája rég nem akadt -
 -  U  -  -     -    -  - U  -   U  U -     
kivedlik belőle vitéz-figura had.
 U -  -   U - U  U -   U U U  U  
Alakjuk szépen hús-vér testet ölt,
U -  -    - -   -   -   -  U  -    
hangjuk is van, harsány dalokat költ:
 -   U  -   -    -  -    U U -   -    
Horatius lantja ékesen szól,
 U U U-   -   U - U -    -   
zengő éneke velük száll.
 -  - - U U  U -    -    
S közben röppennek a vezényszavak,
   -  -   -  -  U  U  U -    U -   
míg erős kezek tábort bontanak.
 -  U -   U -   - -    -  U -   
Nemsokára újfent folytatják útjukat,
 -  U - U -  -    -   -  -  -  U -   
felkelő Nap fénye kíséri minden mozdulatukat:
 -  U -  -   -  U  - - U  -  -   -  U U U -   
fényárban úsznak lemezes vértjeik s kardjaik,
 -  -  U  -   -   U U -   -   U-     -   U-   
meg-megzörrennek scutumjaik,
 -   -  -  -  -    U -  U-   
rajtuk légiós motívum feszül -
 -  -   - U-   U - -   U  -    
s megannyi tekintet mind messzi távolba merül...
   U -   U  U -  -   -    -   U  - -  U  U U     

 
Az anyafarkas gyermekei,
U  U  U -  -    -  U UU  
jövőnek hírnökei -
 U - -   -  U UU   
tagadni kár,
 U -  U  -   
belátni fáj:
 U -  U  -  
elvesztek térben,
-  -   -   -  -   
s elvesztek időben,
  -  -   U  U - U  
elvesztek a korban,
-  -   U  U  -  U  
elvesztek céljaikban...
-  -   -   -  U-  U     

 
Előttük az út mindenütt nagy gonddal kövezett,
U -  U  U  -   -  U -    -    -   -   U U -    
hisz` mind a magasztos Rómába vezet,
 -     -   U  U -   -   - - U  U U  
ám a diadalmas sasnak óvó szárnyai alatt
-  U  UU -  -   -  U  - -   -   UU U -  
az idő is hogy, hogy nem, de elszaladt:
U  U - -   -     -    -    U -   U -    
másfelől fújnak már a szelek,
 -  U -   -  -   -  U   U -   
nem tombolnak, harci éneket nem süvítenek,
 -   -  -  -    -  U - U -   -   U - U -   
mi egykor mindent felkavart -
 U -   -   -  -    -  U -     
Pelso sötét vizét, ősi pannon avart.
 -  U  U -   U -   - U  -  U  U -   
Elfeledett, régi isteneik megnémultak,
-  U U -     - U -  U U-   -  - -  U  
új istenek őket feledték, tőlük elfordultak,
-  -  U U  - -   U -  -    - U  -  -  -  -   
hátuk mögött összesúgnak-búgnak,
 - -   U -   -   U -  -   -  -   
harangok már nem mindenkiért zúgnak
 U -  -   -   -   -  -  U-    -  -  
nemzeti érzelmek féltett berkein,
 -  U U -  -  -   -  -    -  U-   
s oly dicső humánumot zengő terein -
  -    U  -  U - U -   -  -  U U-    
de a légió fáradságot nem ismer,
 U U  - U-  - -  - -   U  -  -   
meghátrálni nem tud vagy nem mer:
 -  -  -  U  -   -   -    -   U   
(mesélték regéit a minap éjszaka,
  U -  -   U -U  U  U U  -   U U 
olvasták, mily messze volt Ithaka)
-  -  -    -    -   U  -   -  U U  
légiónk csak megy, menetel tova,
 - U-     -   -     U U -   U U  
mígnem aztán cselekvésnek tétova
 -  U  -  -    U -  -  -   - U U 
hajnala nem virrad e búskomor
 -  U U  -   -  U  U  -  U -  
céltalansággal övezett tájak felett,
 -  U -  -  U  U U -    - -   U -    
hol trónján székel lelki nyomor...
 -    -  -    - -   -  U   U U    
eljön majd, mikor ennek vége lett...
-  -   -     U U  -  -   - U  -      

 
Az anyafarkas gyermekei,
U  U  U -  -    -  U UU  
jövőnek hírnökei -
 U - -   -  U UU   
tagadni kár,
 U -  U  -   
belátni fáj:
 U -  U  -  
elvesztek térben
-  -   -   -  -  
s elvesztek időben,
  -  -   U  U - U  
elvesztek a korban,
-  -   U  U  -  U  
elvesztek céljaikban...
-  -   -   -  U-  U     

  
Mert a változást, ha eljött az ideje,
 -   U  -  U -     U -  -   U  U U U  
legyen bármily nagy is ereje,
 U  -   -  -    U   U  U U U 
emberfia bizony meg nem állítja,
-  -  UU  U -    -   U  -  -  U  
kevés az, mi időnek próbáját kiállja,
 U -  -    U U - -    - - -   U-   U  
s mert nem vész el nyomtalan
   -    -   -   -    -  U U  
- legyünk bár mégoly bizonytalan -
   U  -    -   - -    U -   U -    
régi ideánk, emléke fakult már,
 - U U U-    -  - U  U -    -   
szelleme mégis vissza-visszajár...
  -  U U  - -   -   U  -   U -     
Hagynunk kell, hogy változásnak szele
 -   -    -     -    -  U -  -    U U 
pezsdítse fel szívünk, hadd élhessen az elme,
 -   -  U  -    - -     -   -  -  U  U  -  U  
mi újat hoz, bizonytalanba vetett félelmünk szülője,
 U - -   -    U -   U -  U  U -    - -  -     U - U 
ám változásból kél csak fejlődés, mely létünk jövője -
-   -  U -  -   -    -   -  - -    -    - -    U - U   
változás volt alfánk, mit óhajt omegánk?
 -  U -   -   -  -     U  - -   U U -    
S ha netán pokolra s nem Édenbe jutnánk?
   U  U -   U -  -    U  - -  U  -  -    
Mint parányi porszemek, hullunk sors kezére,
 -    U -  U  -   U -    -  -    -    U - U  
légy hát, homokvihar, oly elsöprő, ébredésünk vezére!
 -    -    U -  U U   U   -  -  -  -  U - -    U - U 
A

A

B

B

C

C

D

E

B

B

F

F

G

G

H

H

 13

12

12

12

10

10

10

8

10

10

12

16

14

9

10

14

A

A

B

B

C

C

D

D

 9

7

4

4

5

6

6

7

^ Páros rím
A

A

B

B

A

A

B

B

C

C

C

C

D

D

E

A

B

B

F

F

G

A

G

A

 14

12

15

11

9

14

8

12

14

15

10

11

11

12

12

9

12

10

10

11

10

12

9

10

A

A

B

B

C

C

D

D

 9

7

4

4

5

6

6

7

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

D

D

A

A

E

E

F

D

G

G

 12

9

11

13

7

9

11

10

10

13

17

16

12

12

13

17































Alliteráció

























































































































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom