A sorsunkat fillérekért eladták,
U - - - - - U - U - -
Bundájából is kilopták a medvét,
- - - - - U - - U - -
A humánumot röhögve gúnyolták,
U U - U - U - U - - -
Így vették el végleg teremtőnk kedvét.
- - - - - - U - - - -
És pénztárcáktól dagad a büszkeség,
- - - - - U U U - U -
A vagyon, akárcsak egy védőburok,
U U U U - U - - - U U
Átkozott tégláiból sosem elég:
- U - - -U - U U U -
Én, a nyomorult csak ingyen koldulok.
- U U U - U - - - U U
Pár kartondoboz jut este ágy helyett,
- - - U - U - U - U -
S ítélkeznek nyomorult sorsunk felett.
- - - - U U - - - U -
Mondják, hogy "fajtánk" amúgy is kivesző.
- - - - - U - - U U -
S néha belénk rúg pár arra siető.
- U U - - - - U UU -
Szemében ott a nem titkolt megvetés.
U - U - U - - - - U -
Tán le is köpne: ha nyála nem lenne kevés.
- U - - U U - U - - U U -
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
A
B
| 11
11
11
| | A
B
B
| 11
11
13
| | | |
|
|