Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Semmiből jövök, és odatart utam.
 -  U -   U U   -  U U -   U -   
Felállnék, továbbmennék, de hogyan?
 U -   -    U -   -  -    U  U  U  
Ó, mondd, még meddig kell szenvednem, Uram?
-   -      -   -  -   -     -  -  U   U -   
Hisz a boldogság már itt van. Ugyan
 U   U  -  -  -   -  -    U   U  U  

  
Csapok kettőt szárnyammal, és elmúlik.
  U -   -  -    -   -  U   -  -  - -   
Hiába sírok majd én hajnalig,
 U- U  - -   -   -   -  U U  
És vergődök én a sárban estelig.
-   -  - U  -  U  -  U  -  U -   
Legalább nem látnak majd reggelig.
 U U -    -   -  -   -    -  U U   

  
Hogy mily szánalmas vagyok én egyedül,
 -    -     - -  -   U  U  -  U  U -   
Mikor lelkem tovább már nem repül.
 U -   -  -   U -    -   -   U -   
Hisz ha a legszebb virággal egyesül,
 -    U U  -   -    U -  U  U  U U  
És a nektárcsókjában elmerül,
-  U  -  -   -  - U  -  U U   

 
Oly édes íz után már hova szállhat?
U   - U  -  U -   -   U U   -   -   
Hasonló virágra sem találhat.
 U -  -  U -  U  -   U -  U  
És már csak az élteti. Érez vágyat
-   -    U  U  -  U U  - -   -  U 
Újra látni azt a virágszálat.
-  U  -  U -   U  U -   - U   

  
De nem teheti. Mi lesz akkor vele?
 U  -   U U U   U  U   -  -   U U  
Lehull a porba. Ő lesz szégyene
 U -   U  -  U  -  -     -  U U
A világnak. Meddig tart még élete?
U  U -  -    -  -   -    -  - U U 
Ó, legyen már mihamarabb vége!
-   U  -   -   U U U -    - U  

  
Semmiből jövök, és odatart utam.
 -  U -   U U   -  U U -   U U  
Az élet egy körforgás, céltalan.
U  - U  -    -  -  -    -  U U  
Elmúlsz majd, és megjelensz új alakban,
-  -     -    -   -  U -    -  U -  U  
És megmarad emléked szavakban.
-   -  U U  -  - -    U -  U   

  
Talán még egy ölelésben, csókban és
 U -   -  U   U U -  -     -  U  - 
Egy szívben. De annak csak szenvedés.
-     -  -    U -  -    -    -  U -  
Ennyit lehet. Nekem ez édeskevés,
-   -   U -    U U  U  - -  U -   
Nem jön hozzám a megelégedés.
 -   -   -  -  U  U U - U -   

  
Nincs mit tenni, ez a sorsod, fogadd el!
 -     -   -  U  U  U  -  -    U -   -   
De mindaz, mit érzek, hogy múlhat el?
 U  -  -    U  -  -    -    -  U  U  
Elszállhat csak úgy az alkonyi széllel,
-   -   -    U  -   U  -  U  U   -  -   
Porszemként lerázva rólam vérrel?
 -   -  -    U -  U  - -   -  U   

  
Vagy nem is fáj a búcsú? Eljön könnyen?
 -    U  -   -  U  -  -  -  -   -   U  
És nem is hullajtom majd a könnyem?
-   U  -   -  -  -   -   U  -   -   
Miért gondolod te ezt? Ó, dehogynem.
 U-    -  U -   U -    -   U -   -   
Szétszakad majd érző csápom, testem.
  -   U -   -   -  -   - -    -  U   

  
Semmit sem érzek így már akkor újra,
 -  -   U  -  U  -    -  -  U  -  U  
Nem szállok át egy másik virágra.
 -    -  U  -  -    - -   U -  U 
Azt várom én majd mástól megcsúfítva,
-    - U  -   -    -  -   -   - -  U  
Hogy maradványaim eltapossa.
 -    U -  -  UU  -  U -  U  

  
Semmiből jövök, és odatart utam.
 -  U -   U U   -  U U -   U -   
Báb nem lehetek, hisz egyszer voltam.
 -   -   U U -    U   -    -   -  -   
Csúf hernyó sem, hisz voltam én már olyan.
  -   -   -  -    -    -  U  -   -  U  U  
Én élnék tovább, de mondd meg, hogyan?
-  -  -   U -     U  -     -    U  U   

  
Pillangó alakban, hogy megjelentem,
 -  -  - U -  -    -    -  U -  -   
Megírtam én akkor a végzetem.
 U -  U  -  -  U  U  -  U -   
Pedig csak szép szárnyaim méregettem,
 U -    -    -    -   U-   - U -  U  
És rögtön már szerelembe estem.
-   -  -   -    U U -  U -  U   

 
Azokat bontogattam, úgy ragyogtak,
U U -   -  U -  U   -    U  -  -   
Velük boldogan csapkodtam, bírtak.
 U -   -  U -    -  -  -    -  U  
És nehéz tehernél is megtartottak,
-   U -   U -  -  -   -  -  -  U  
Egyre azonban összecsuklottak:
-   U U -  U  -   U  -  -  U   

 
A hiány a legnehezebb súly, teher,
U  U-   U  -  U U -    -     U -   
Mellette szárnyalni lelkem nem mer.
 -  -  U   -   -  U  -  -   -   U  
Elerőtlenül és tán így múlik el,
U U -  U U  -   -  -    - U  -   
Ha nem űzöd őt hálószemeddel.
 U  U  - U  -   - -  U -  U   

  
Semmiből jövök, és odatart utam.
 -  U -   U U   -  U U -   U -   
De élhetnék közte még boldogan.
 U -  -  -   -  U  -   -  U -   
Bíznék én akkor ígéretszavadban,
 -  -  -  -  U  - - -   U -  -   
S nem lelném én fájdalmam csókodban.
   -   -  -  -   -  -  -    - -  U  
A

B

A

A

 11

10

11

10

A

B

B

B

 11

10

11

10

A

A

A

A

 11

10

11

10

^ Bokorrím
A

A

A

A

 11

10

11

10

^ Bokorrím
A

A

A

B

 11

10

11

10

A

B

B

B

 11

10

11

10

A

A

A

A

 11

10

11

10

^ Bokorrím
A

A

B

B

 11

10

11

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 11

10

11

10

^ Páros rím
A

A

B

C

 11

10

11

10

A

A

B

B

 11

10

11

10

^ Páros rím
A

A

A

A

 11

10

11

10

^ Bokorrím
A

A

A

A

 11

10

11

10

^ Bokorrím
A

A

B

A

 11

10

11

10

^ Visszatérő rím
A

B

B

B

 11

10

11

10





Alliteráció



































































Alliteráció





















Alliteráció





















































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom