Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Úgy írnék én szöveget, verset,
-   -  -  -    U U -    -  -   
De nem segítenek a szavak nekem.
 U  -   U - U U  U   U -   U -   
Nehéz formába önteni,
 U -   -  - U -  U U 
Úgy igazán az érzést átadni.
-   U U -  U  -  -   - -  U  

 
Utoljára férfinak költöttem,
U -  - U  -  U -   -  -  U  
Azt hittem, hogy a nagybetűsnek.
-    -  -    U   U  -   U -  U  
Ahah, ó, én, naiv kislány, összetörtem,
U U   -  -    U-   -  -    -   U -  -   
De így csinált az élet nőt belőlem.
 U -     U -   U  - -   -   U - U   

  
Felemel a lét, magához édesget,
 U U U  U  -    U - U  - -  -   
Majd a padlón térsz fuldokolva észhez.
 -   U  -  -   -     -  U -  U -   -   
De felállsz, és újra akarod
 U  U -      -  -  U U U U 
Az érzést, ami mindent letarol.
U  -  -    U U  -  -    U U U   

  
Jön a sok férfi, üresség, fájdalom...
 U  U  -   -  U  U -  -    -  U -     
Sok kéj, keresés, egyre több alkalom.
 -   -    U U -   -   U  -   -  U -   
Nem lesz jobb, beleunsz, megutálod,
 -   -    -     U U-      U U - -   
Tükörbe nézve magad leokádod.
 U -  U  -  U  U -   UU - U   

  
Nem segítenek az izmos testek,
 -   U - U U  U  -  -   -  -   
Nem segítenek az imádó szemek.
 -   U - U U  U  U - -   U U  
Az összes csak hús és vér,
U  -   -    -   -  -   -   
Hiába, hisz nem akarod a lelkét.
 U- U   -    U  U U U  U  -  -   

  
De a szem egyszer csak felnyílik...
 U U   U  -    -    -   -   - -     
Tekerek is gyorsan egy kemény cigit.
 U U U  -    -  U  -    U -    U U  
A tudat meghasad,
U  U -   -  U U  
Elmerülök a gondolatban.
-  U U U  U  -  U -  U   

  
Nem számít, ami elmúlt,
 -    - -   U U -  -   
A sok hiba, ami visszahúz.
U  -   U U  U U  -   U -  
Elcseszett életek, mik elkísértek
-   U  -   - U -    U  -  - -  -  
Rövid ideig, csak tanítani jöttek.
 U U  U U-     -   U - U U  -  U   

 
És én szívtam magamba a tudást,
-  -    -  -   U -  U U  U -    
Mint örömlány a kuncsaftját.
 -   U -  -   U  -   -   -  
Utólag már minden tiszta,  
U - -   -   -  -   -   U    
Nem vagyok már hiszékeny cafka.
 -   U  -   -   U  - -    -  U  

 
Önző életek, fájdalmas emlékek,
-  - - U -    -  -  U  -  - -   
Nehéz sorsú, megkínzott gyermekek.
 U -   -  -   -  -  -     -  U U  
Utólag már mindenkit megértek,
U - -   -   -  -  -   U -  -   
Csak próbáljuk élni a kicseszett életet.
  -    - -  U  -  U U  U  U  -   - U U   

  
Nevelt a fájdalom, a nevetés,
 U -   U  -  U U   U  U U -  
A szerelem, a mámor és a szenvedés,
U   U U U   U  - U  -  U   -  U -  
A magány és a kínzó kérdések,
U  U -   -  U  -  -  -  - U  
A félelem volt a legfőbb mesterem.
U  - U -   -   U  -  -    -  U U   

  
Mert nem félek én már semmitől,
 -    -   - U  -   -   -  U -   
Megtaláltam, ami épít, és nem öl.
 -  U -  U   U U - -   -   U  U  
Én egyenes gerinccel megyek tovább,
-  U  U -   U -   -   U  -   U -    
Te pedig cipeld csak az önzés súlyát.
 U  U -   U -     U  U  -  -   -  -  
A

A

B

B

 9

11

8

10

^ Páros rím
A

B

A

A

 10

9

12

11

A

B

C

C

 11

11

9

10

A

A

B

B

 11

11

10

11

^ Páros rím
A

A

B

C

 10

11

7

11

A

A

B

B

 9

11

6

9

^ Páros rím
A

B

C

C

 7

9

11

12

A

B

C

D

 10

8

8

9

A

B

A

B

 11

10

10

13

^ Keresztrím
A

A

B

C

 10

12

10

11

A

A

B

C

 9

11

11

11





















































































Alliteráció























Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom