Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Nővérem kérdezte: Ki csókolt homlokon?
 - - -   -  -  U   U   - -    -  U U  
Arra nem emlékszem, álmos voltam nagyon.
-  U  U  -  -   U   -  -   -  -   U  -   
Nem tudom, a múzsa járt-e néha arra,
 -   U U   U  -  U  -   U  - U -  U  
de az írás sokszor gyógyír minden bajra.
 U U  - -   -   -    -  -   -  -   -  U  

  
Ki csókolt homlokon? Ezt máig sem értem.
 U   - -    -  U U   -    --   U  -  -   
Más az nem lehetett, csak a feleségem!
 -  -   -   U U -      U  U  U U - -   
Vagy talán voltam egy lökött alvajáró?
 -    U -   -  U  -    U -   -  U - - 
Akkor az nem volt más, csak egy arra járó!
-  U  -   -   -    -     U  U   -  U  - -  

  
Pár éve írásra adtam a fejemet.
 -  - U - -  U -  U  U  U U U  
Azóta próbálom meggyőzni nejemet,
U - -   - - -   -   -  U  U U -   
tévúton nem járok, elmém erre késztet.
 - - -   -   - U   -  -  -  U  -   -   
Kérem engedélyét, melyre rak pecsétet.
 - U  -  U -  -    -   U  -   U  - U   

  
Hűséget fogadtam én, és nem vakságot.
 - - -   U -  U  -   -   -   -  - -   
Megbámulok mindent, amit szépnek látok,
 -  - U -   -  -    U -    -  -   - -   
de mit szem megkíván, kezem nem érinti.
 U  -    -   -  - -    U -   U  - -  U 
Elmém sosem enged engem bűnbe vinni!
-  -   U U  -  U  -  -   -  U  -  U  

 
Ezért nem vezetem soha a papírra,
U -    -   U U -   U U U  U -  U  
mi a józan erkölcs súlyával nem bírna,
 U U  - U  -  -     -  - -   -   -  U  
rám kattant egy bilincs, melyet önként zártam.
 -   -  -   -    U -      U  U  -  -    -  -   
Közel negyven évet soha meg nem bántam.
 U -   -   U  - -   U U  -   -   -  U   

  
Most csak azt szeretném, addig élni tudjak,
 -     U  -     U -  -   -  U  -  U  -  U  
amíg át nem adom jövőnek, mit múltban
U -  -   U  U -   U - -    -   -   -  
leírva füzetbe, versbe szerkesztettem.
 U-  U  U -  U   -   U   -  -   -  U  
Egy kötetbe fűzve majd polcra tehetem.
-    U -  U  -  U  -    -   U  U U U   

  
Csak gyűlt a sok írás, páran mondják: Versek,
  -    -   U  U  - -    - -   -   -    -  U  
a kiadók engem még sosem kerestek.
U  UU -  -  -   -   U -   U -  -   
Tudjuk, utoljára a remény, mely` meghal,
 -  U   U -  - U U  U -     -     -  -   
tán` nem leszek Jónás, kit lenyel egy cethal?
 -    -   U  -   - -    -   U  U  -    -  U   

  
Csupán néhány éve, hogy elment az eszem.
  U -   - -   - U   U   -  -   U  U  U  
Őszinte lélekkel ott volt velem nejem,
-  -  U  - -  U  -    -    U -   U -   
kitartott mellettem, pedig nem volt könnyű.
 U -  -    -  -  -    U -   -   -    -   -  
Poétatermészet bizony, sokszor szörnyű.
 U- U -  -  -   U -     -   -    -   -  

  
Most mi arra várunk egymásba karolva,
 -    U -  U  - -   -   -  U  U -  U  
válogatott versek át legyenek tolva,
 - U U -    -  U  -   U  U -   -  U  
nyomdába érjenek, és szép borítóval
  -  - U -  U U   -    -   U - - -  
parolázzanak majd sok-sok olvasóval.
 U U -  U -   -    -   U  -  U - U  
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím
A

A

B

B

 12

12

12

12

^ Páros rím




































Alliteráció







































Alliteráció











Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom