Te önző, már megint magamra hagytál.
U - - - U - U - U - -
Néma árnyként mellettem elsuhantál.
- U - - - - U - U - -
Pillanat volt, de tudd, szinte éreztelek,
- U - - U - - U - - U -
mint száradó nyárfa, vízre várva lestelek.
- - U - - U - U - U - U -
De te nem néztél rám, enyhet nem adtál,
U U - - - - - - U - -
mint vad forgószél, a viharban rohantál.
- - - - - U U - - U - -
Feldúlva az én eddigi békés világom,
- - U U - - U U - - U - -
nevetett a Hold is az én nagy hibámon.
U U - U - U U - - U - -
De azért is éltet a remény, visszavárlak.
U U - U - U U U - - U - -
Mint társra vágyó lélek, újra és újra akarlak.
- - U - - - U - U - - U U - -
De ez az akarás önmagában még nem elég,
U U U U U - - U - - - U U -
mert idővel elkorhad, hát kell valami, mi ég.
- U - U - - - - - U U U U -
Egy szikra, melyből lesz majdan hatalmas láng,
- - U - - - - - U - - -
melynek izzó csóvája eljut egyszer hozzád.
- U - - - - U - U - - - -
Ha érzed, amit én magam, el nem hagysz,
U - U U U - U U - - -
mert a szerelem elől el nem rohanhatsz.
- U U U U U - - - U - -
Ha beteljesül vulkanikus álmom, átölellek.
U U - U - - U U U - U - U - -
Suttogom könnyek közt, mennyire szeretlek.
- U - - - - - U U U - U
| A
A
B
B
A
A
| 11
11
12
13
11
12
| | A
A
B
B
C
C
| 13
12
13
15
14
14
| ^ Páros rím
| A
B
C
D
E
E
| 12
13
11
12
15
12
| | | |
|
Alliteráció
|