Megkopott nyomorából végre kitárja karját,
- U - U U - - - U U - U - -
levegőhöz jut a lélek, megmentésért kiált.
U U - - U U - - - - - - U-
Képzelete túljutott az újjászületésen,
- U U U - U - U - - U U - -
mint főnixmadár, szárnyal a tündöklő, kék égen.
- - - U - - U U - - - - - U
Érzékeli elveszített párját a jövőben,
- - U U - U - - - - U U - U
ahogy ismételten összeforrnak az időben.
U U - - - U - U - U U U - U
Aranyló vörösben epekedik szerelméért,
U - - U - U U U U - U - --
imát mormol Isten megbocsátó kegyelméért.
U - - U - - - U - - U - --
Csodás boldogság járja át tökéletes testét,
U - - - - - U - U - U - - -
mintha most élne meg egy különös tündérmesét.
- U - - U U - U U - - - U -
Tovaszállt végtére megrekedt szomorúsága,
U U - - - U - U - U U - - U
könnyedén suhan a felfedezett, új világba.
- U - U U U - U U - - U - U
Gomolyognak gondolatai fáradhatatlan,
U U - - - U U UU - - U - U
elérje áhított állomását zavartalan.
U - U - - - - U - - U - U -
Valóra váljon vágya akkor teljességében,
U - U - - - U - - - - - - -
ne szúrjon szíve az élet kegyetlenségében.
U - - - U U - - U - - - - U
| A
B
C
C
| 14
14
14
14
| | A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 14
14
14
14
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|