Mindent elhittem azoknak a szavaknak,
- - - - U U - U U U - -
hogy a mi szerelmük más, és ledőlnek a falak ma.
U U U U - - - - U - U U U - U
Elhittem akkor is, mikor más mellett takart be az éjszakád,
- - U - U - U - - - - U - U U - U -
ám azt mondtad: szívednek csak szívem hallat szép szavát.
- - - - - - - - - - - - - U -
Így hát most könnyeim sűrűjében megtörten kérdem én:
- - - - U- - - - - - - - - U -
- Ily ármány szerelemmel miért kecsegtettél?
U - - U U - - U- U - - -
Ki voltál Te, mikor szívemnek azt mondtad:
U - - U U - - - U - - -
szeretlek, Gyuszkó!
U - - - -
- Hiszen ahogy Te szeretsz, lelkemnek egyedül csak úgy jó.
U U U - U U - - - U U U - U - -
Itt és most se vagyok képes
- - - U U - - -
Téged kicsit se bántani,
- - U - U - U U
elmúlt a nyár, új szél fúj már...
- - U - - - - -
Tovavíve közös álmaink.
U U - U U U - U-
S ha majdan szólít az Úr, és menni kell,
U - - - - U - - - U -
már ha ő szólít és nemcsak a halál,
- U - - - - - U U U -
síromra a legnagyobb bűnöm véssétek:
- - U U - U - - - - - -
Férjes asszonyt szeretett éltében.
- U - - U U - - - U
| A
A
B
B
C
C
D
E
E
F
G
H
G
I
B
F
F
| 12
15
18
15
16
13
12
5
16
8
8
8
9
11
11
12
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|