Ősszel a levelek tompán hullanak.
- U U U U - - - - U -
Nyugtat a mezítlen természet,
- U U U - - - - -
S közben hagyom, hadd múljanak
- - U - - - U U
A bíborszín emlékek.
U - - - - - U
Elnézek búsan a hegyek mögé,
- - - - U U U - U -
S ahogy elringat a felhők szépsége,
U U - - U U - - - - U
Látom, két óriás hegy közé
- - - - U- - U -
Villan egy csillag égi fénye.
- U - - U - U - U
Nem is tudom, milyen volna
U - U - U - - U
Járni a közöny ruhájában,
- U U U - U - - -
S így lennék, míg a hold el nem fogyna,
- - - - U - - - - U
Majd telve díszlene az ég karátjában.
- - U - U U U - U - - U
De csak tűrök, s a lilán olvadt pázsitra lépek,
U - - - U U - - - - - U - -
Talpam alatt pihen a magányos liget,
- U U - U U U U - - U U
Azt hiszem, nagyon félek,
- U - U - - -
Hogy szólnék, de nincs kinek...
- - - U - U U
| A
B
A
B
| 11
9
8
7
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
11
9
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
9
10
12
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 14
12
7
7
| ^ Keresztrím
| | |
|
|