A szavak mélységes temetőjében jártam,
U U - - - - U U - - - - U
érkezve minden gondolatom széthullott ott.
- - U - - - U U - - - - -
Ami megmaradt bennem, azt a falhoz vágtam,
U U - U - - U - U - - - -
beborította a hatalmas horizontot.
U U - - U U U - - U U - U
A bőrömbe ivódott halk, gyönge szavakat
U - - U U - - - - U U U U
a körmömmel kapartam ki magamból gyáván.
U - - - U - - U U - - - -
És ha egy-egy szó olykor mégis visszaragad,
- U U - - - - - - - U U -
tanulok saját némaságom tudományán.
U U - U - - U - - U U - -
A temetőben meg is ráztam gyorsan magam,
U U U - - U - - - - - U U
és ki nem mondottságok hullottak le rólam.
- U - - - - - - - - U - U
A csöndbe burkolózom, bujkálok céltalan,
U - U - U - - - - - - U -
leülök, szavakat fúj a szél is alólam.
UU - U U - - U - U U - -
Bámulom a máglyát ahol elhamvasztanak
- U U U - - U U - - - U -
minden kósza és eltévelygett elgondolást.
- - - U - - - - - - - U -
Rávetek én is párat, már nem aggasztanak,
- U U - - - - - U - - U U
a némasággal nyerek én is feloldozást.
U - U - - U U - - U - U -
| A
B
A
B
C
D
C
D
| 13
13
13
13
13
13
13
13
| | A
B
A
B
A
C
A
C
| 13
13
13
13
13
13
13
13
| | | |
|
Alliteráció
|