Varjak köröznek álmos Duna partján,
- - U - U - - U U - -
Tovaszökken immár a sárga ruhás kislány,
U U - U - - U - U U - - -
Sírdogál a város, fényben ázik arca,
- U - U - - - U - U - U
A sötétlő folyót narancsszínre mossa.
U U - - U - U - - U - U
Alszik a város, csendesek a varjak,
- U U - - - U U U - -
Csak a Hold figyel egyre, tátott szemmel hallgat,
U U - U U - U - - - - - U
Éberen őrzi a pihegő gyermeket,
- U U - U U U U - - U -
Sovány arca megtelik, látván ezt a szépséget.
U - - U - U - - - - U - - U
Korán kel a leány, rengeteg a dolga,
U - U U U- - U U U - U
Már délelőtt a várost körbenyargalja,
- - U - U - - - U - - U
Ragyogó fényével megfesti a Dunát,
U U - - - - - - U U U -
Reménnyel tölti el az ébredezők arcát.
U - - - U U U - U U - - -
Átsuhan a házakon, kivirulnak a falak,
- U U U - U - U U - U U U -
Táncot lejt az asztalon, s homlokráncot vasalgat,
- - - U - U - - - - - U - -
Tekintetet felemel, a messzeséget issza,
U - U - U U U U - U - U - U
Egy pocsolyán megcsillan erejének titka.
- U U - - - U U U - - - U
Nyúlánk karja simogat, fásult lelket éleszt,
- - - U U U - - - - U - -
Komoly, felnőtt arcot mosolygásra késztet,
U - - - - - U - - U - -
Magányosnak társa lesz, nem hagyja magára,
U - - - - U - - - U U - U
Reggelente kacagva kacsintanak egymásra.
- U - U U - U U - U U - - U
| 11
13
12
12
11
13
12
14
12
12
12
13
14
14
14
13
13
12
13
14
|
Alliteráció
|