Már gyógyulok. Nagy út volt, míg az önzés
- - U - U - - - U - -
tág ciszternája ennyire tele lett,
- - - - U - U U U U -
az ötvenedig évnek megjöttéig
U - U U U - - - - --
nem voltam más, csak csupa felelet.
- - - - - U U U U U
Kérdést se vártam, őrült lendületben
- - U - U - - - U - -
megfeleltem a poklot és eget,
- U - U U - U - U U
és dölyfös kín volt, mellyel azt csodáltam,
- - - - - - U - U - U
a jóváhagyás miért késeget.
U - - U - U- - U U
Már gyógyulok. Az út a ciszternáktól,
- - U U U - U - - - -
mik kiapadtak, a pusztába ért,
- UU - U U - - U -
a forró vihar ronggyá tépte lelkem,
U - - U - - - - U - -
csak kérdés vagyok, csupa halk miért?
- - - U - U U - U-
Egy lépés még, s tán eljutok a célig,
- - - - - - U U U - -
hol elhalkulnak azok és ezek,
U - - - U U U - U -
fölgyógyult, békés szívvel éldegélek,
- - - - - - U - U - -
nem felelek és nem is kérdezek.
- U U U - U - - U U
| A
B
C
B
| 11
11
11
10
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 11
10
11
10
| ^ Visszatérő rím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
B
B
| 11
10
11
10
| | | |
|
|