Lángja lobban az égi keréknek,
- U - U U - U U - U
átsüt szürke fátylán az égnek.
- - - U - - U - -
Virít a szellőrózsa virága a réten,
U - U - - - U U - U U - -
csillagok csendes mása képpen.
- U - - - - U - -
Lecsukódik a fáradt ember szeme,
U U - U U - - - - U U
de az Isten éjjel is gondol vele.
U U - U - U - - - U U
Friss erővel ébreszti reggel,
- U - U - - U - U
álmában táplálta szeretettel,
- - - - - U U U - -
s az nekifeszül az új napnak,
- U U U U U - - -
célt adva minden virradatnak.
- - U - - - U - U
Isten dicsőségére el ne vesszen
- - U - - - U - U - -
földi napjai közül egyetlenegy sem.
- U - UU U U U - U - U
| A
A
A
A
B
B
C
C
D
D
C
C
| 10
9
13
9
11
11
9
10
9
9
11
12
| | | |
|
Alliteráció
|