Itt az ősz, szépen sárgulnak a levelek,
- U - - - - - U U U U -
Séta az avarban, lassan továbbmegyek.
- U U U - - - - U - U U
Az éves elmúlás jön, mi törvényszerű,
U - U - - - - U - - U -
Embernél is van ősz, ez is... időszerű.
- - - - U - U U U - U -
Levél lehull, maradnak a kopasz ágak,
U - U - U - U U U U - U
Embernél rögzülnek a régi fájdalmak.
- - - - - U U - U - - -
Hosszú-e vagy rövid, embernél egy ősz van,
- - U - U U - - - U - -
Hosszú vagy rövid az élet, ez csak egy van.
- - - U U U - U - U - U
Meg is lesz, mi meg van írva sors könyvében,
U - - U - U - U - - - -
Nevetés vagy sírás látszik a szemében.
U U - - - - - U U U - -
Sorsunknak két részben vagyunk a kovácsa,
- - - - - - U - U U - U
Mulandó életnek testünk csak a háza.
U - - - - - - - U U - U
Lombhullást követni fogja a hideg tél,
- - - U - U - U U U - -
Elmúlástól emberfajta fölöttébb fél.
- - - - - - - U U - - -
Már nem félek, úgyis eljő, aminek kell,
- - - U - U - - U U - -
Én már nem harcolok, mint hős a végekkel...
- - - - U - - - U - - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|