Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Az arc, mely egykor csak nevetést látott,
U  -     U   -   -    -   U U -    - -   
A szomorúság arcára mély barázdákat szántott,
U   U U - -  -  - U  -    U -  - -    -  -    
Kisimult volt mindig, mint tündöklő, virágzó rét,
 U U -    -    -  -    -    -  -  -   U -  -  -   
Majd jött, mi lemosta az örök mosolyt, a fagyos tél,
 -    -     U  U -  U U  U -   U -     U  U  -   -   
Megszilárdult ráncok, mint a megkövült hegyek,
 -   U -  -    -  -    -   U  -  U -    U  U   

  
Már nem ragyogó élet, nem látni, mikor nevet,
 -   -   U  U - - -    -   -  U   U -   U U  
Egykor kacagva járta a világot, ma csendben él,
-   -   U -  U  -  U U  U - -    U   -   U  -  
Az embereket elkerüli, mint sötétbe zárt denevér,
U  -  U U U  -  U U U   -    U -  U  -    U U -   
Lelke arra vár, hogy ezt a börtönt egyszer elhagyja,
 -  U -  U  -    U   -   U  -  -   -    U  -  -   U  
Lehet csillogó karácsony, fényfüzér, gyertyaláng,
 U -    -  U -  U -  -     -   U -     -   U -    

  
Nevetésre arca, vidámságra, társra nem talál,
 U U -  U -  U   U -  -  U   -   U  -   U -   
Biztatja a szíve, nevess-nevess, de szeme szomorúság,
 -  -  U U   - U   U -    U -     U   U U   U U - -   
Csak jár-kel, talán megbotlik benne egy ölelés,
  -   -   -    U -   -  -  -   -  U U   U U -   
Reménykedve várja, szívére szoríthassa szerelmét,
 U -   -  U  -  U    - - U   U -  -  U   U -  -   
Nevetés helyett könnyek mossák le szemét,
 U U -   U  -    -   -   -  -   U   U -   

  
Mennyire tudott szeretni, már az is feledés,
 -   U U  U -     U -  U   -  U  -   U U -   
Mint forró láva, volt valaha igaz szerelemmel!
 -    -  -  - U   -    U U U U -    U U -  -   
Nehezen lel életre a sziklában a gyenge gyökér,
 U U -   U  - -  U U   -  - U  U   -  U   U -   
Pedig arra várt, forróság olvassza fel a vastag jeget,
 U U  -  U  -     -  - -  -  -   U  U  U  -  -   U -   
Csak egy halovány remény, s a világot nevetve nézné,
  U  -    U U -    U -      U  U - -   U -  U  -  -  

  
Gondolata szétszórt, mert volt, kit őszintén szeretett,
 -  U U U   -   -     -    -     U  -  -  -    U U -    
Nincs visszhang, mi visszaverné az elfojtott nevetést,
 -     -    -     U  -   U -  - U  -  -  -    U U -   
A nap mosolya is kerüli, mert szíve oly nehéz,
U  -   U U  U -   U U U   -     - U -    U -   
Megpróbálta százszor, ezerszer, bujkál benne a szenvedés!
 -   - -  U   -   U   U -   -    -  -   -  U U   -  U -   
Talán eljön még számára, s lesz vidámságra remény!
 U -  -  -   -    - - -     -    U -  -  U  U -   
A

A

B

B

C

 11

15

14

15

13

A

B

B

C

D

 14

15

17

15

14

A

B

C

C

C

 15

17

14

16

12

A

B

C

B

D

 14

15

16

17

16

A

B

B

B

B

 15

15

15

17

15



















Alliteráció







Alliteráció



Alliteráció



























Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom