Mélységes, fekete ború,
- - - U U U U -
mely országunk felett tornyosul.
U - - - U - - U -
Régóta már csak sötét felleg borítja,
- - U - - U - - - U - U
cinkos közönybe fulladva, mást nyomorítva.
- - U - U - - U - U U - U
Ki itt él e parányi földön, mind magában fortyog,
U - - U U - U - - - U - - - U
és esőáztatta arcán csak könnyét törli folyton,
- U -- - U - - - - - - U - -
mert imáiban nem kért fentről égi áldást,
- U -U - - - - - - U - -
ezért nem lehet egy sem végtelenül hálás.
U - - U U - - - U U - - -
Bánja már, hogy bizalmát adta lágyszavú szellőnek,
- U - - U - - - U - U - - - -
mely most átgázol felette, hisz vihar lett belőle.
- - - - - U - U - U - - U - U
Oly vihar, ki nem nézi, hogy lent mindenki megfullad,
- U - U - - U - - - - U - - -
s nem érti, hogy a sárban élő ezt már igen unja.
U - U U U - U - - - - U U - U
De eljön az az idő, hogy remélni mer az egyén,
U - U U U U - - U - U U U U -
mert ki szenved, végre egymás felé nyújtja kezét.
- U - - - U - - U - - U U -
Csak eljön az a nap, mikor körben állva,
U - U U U - U - - U - U
egymás tekintetéből megszületik álma.
- - U - U - - - U U U - U
Mikor egyként emelve fel égre szemét,
U U - - U - U U - U U -
közös óhaját kiáltva az ég felé,
U U - U - U- U U - U -
kérve Istent, hogy a vihart űzze messzeségbe,
- U - - U U U - - U - U - U
hogy ki itt él még, ismét tiszta eget nézzen.
- U - - - - - - U U - - U
| A
A
B
B
| 8
9
12
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 15
15
13
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 15
15
15
15
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 15
14
12
13
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
14
13
| ^ Páros rím
| | |
|
|