Halandó ember élte úgysem tarthat örökké,
U - - - U - U - - - U U - -
bölcsen dalolta a szent értelem énekese ezt,
- - U - U U - - U U - U U U -
mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi lét,
- U U - - - - - U U - U U -
ó, de kevés az, aki bár hallja fülével e szót,
- U U - U U U - - U U - U U -
jól megszívleli azt. A remény ezekhez közel van,
- - - U U - U U - U - - U - U
és már ott rügyezik mélyen az ifjú szívén,
- - - U U - - U U - - - -
míg a halandónak az ifjúkor üdve virul még,
- U U - - U U - - U - U U - -
sohasem-teljesülő tervet eszel ki bohón.
U U - - U U - - U U - U U -
Sosem gondol rá - a vénség után halál jön,
U - - - - U - - U - U - -
kórtól nem riadozik, míg fiatal meg erős,
- - - UU U - - UU - U U -
be rövidlátók, kik nem veszik észre, de gyorsan
U U - - - - - U U - U U - U
illan az ifjúkor, s vele az élet egyszerre el.
- U U - - - U U U - U - - U U
Mint rövid álom, olyan hirtelen tűnik a szép,
- U U - U U - - U - - U U -
mámorító fiatalság. De a testromboló
- U - - UU - - U U - - U -
vénség már a fejünk búbja fölött fenyeget!
- - - U U - - U U - U U -
Senki sem tisztel már, nem ismeri torz alakod.
- U - - - - U - U U - U U U
Mert csak az ifjúság erős illata gyönyör
- U U - - - U - - U U U -
férfinak és nőnek. De ha megjön a szürke öregség,
- U U - - - U U - U U - U U - -
mely férfit hitvány vázra cserél, derékba tör,
- - - - - - U U - U - U -
szívén csak átkos gondok rágnak mindörökké.
- - U - - - - - - - U - -
| 14
15
14
15
15
13
15
14
13
14
14
15
14
14
13
14
13
16
13
13
|
Alliteráció
Pentameter
Hexameter
|