Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Minden olyan lenne, mint régen...
 -  U  U  -   -  U   -    - U     

  
Most, mintha Tél zörögne és kinn az ablakon,
 -     -   U  -   U -  U -   -   U  -  U -   
karcos homály feszül még, s túl hideg van nagyon.
 -  -   U -    U  -   -      -   U -   -   U  U  
A kék alig világlik át a szürkeségen;
U  -  U -   U -  U  -  U   -  U - U  
azt kívánom - minden olyan lenne, mint régen...
-    - - -     -  U  U  -   -  U   -    - U    
A fény felhőkre ülne s a habzó tornyokon
U  -    -  -  U -  U   U  -  -  -   U -  
hintázna az Idő, s itt lenn egy kőoszlopon
 -  -  U U  U -    -    -   -    --   U -  
megpihenne velünk - integetne is talán...
 -  U -  U  U -     -  U -  U -   U -    
így múlna lassan el egy szép nyári délután.
-    -  U  -  U  U  -     -    - U  - U -  
A macskák napoznának ott kinn az udvaron,
U  -   -   U -  - U  -    -   U  -  U -   
titkaik emléke lépne bársonytalpukon,
 -  UU  -  - U  -  U  -  -   -  U -   
s a doromboló Idő bújna észrevétlen
  U  U -  U - U -  -  U -   U -  -  
mögéjük - és minden olyan volna, mint régen...
 U - U    -   -  U  U  -   -  U   -    - U    
A kertben is virágok nyílnának ott ahol
U  -   U  -   U - -    -  - U  -   U U 
álmos felhőcske sörényes szél után lohol
-  -   -  -   U  U -  -    -  U -   U -  
lebegő tollú bársony páfrányaink között,
 U U -  -  -  -  -    -  -  U-    U -   
és tompa fényben úszna a nyári délelőtt.
-   -  U  -   U  -   U U   - U  - U -    

  
"A levegő telítve lenne lebegő varázzsal
 U  U U -  U -  U  -  U  U U -  U -   U 
és harang szólna délután lágy ívű kondulással."
-   U -     -  U  - U -   -   - -  -  U -  -    
S ezüst hegyek lábainál elhalkuló mezőkön
  U -    U  -   - UU -  -  -  U -  U - -  
fűszálakat simogatna a szél, s a legelőkön
 -  - U -   U U -  U U   -     U  U U - -  
lovak: árnyékukat követnék szürkén és sötéten,
 U U   -   - U -   U -  -    -  -  -   U - -   
megállna az Idő - s minden olyan volna, mint régen...
 U -   U U  U -      -  U  U  -   -  U   -    - U    
Olajfa illata szállna és a pelyheiken
U -  U -  U U   -   U -  U  -   UU -  
csillogna a szórt fény minden harmat ízű reggelen.
  -  -  U U   -    -    -  -   -  U  - -  -  U U  
A patak csacsogva csobogná ős titkok dallamát,
U  U -    U  -  U   U -  - -   -  -   -  U -   
míg el nem érné a Tengert - kék azúr otthonát.
 -  -   U  -  - U  -  -      -  U -  -   U -   
Hűs emlékét őrizné pár cseppje még a vállamon,
 -  -  - -  - -  -  -    -   U  -  U  -  U -   
mint harmatcsepp ha hízik rügyek hegyén egy hajnalon.
 -    -  -   -    U  - -   U  -   U  -  -    -  U U    
"A ház hangoddal lenne itt teli, " s úgy szólna újra szépen,
 U  -   -  -  -   -  U -    U U      -     -  U -  U   - -   
virágot vinnék Neked - s minden olyan lenne, mint régen...
 U - -   -  -   U -       -  U  U  -   -  U   -    - -     
S olyankor: táncos szivárvány napozna a kitárt ablakon;
  U  -  -    -  -    U -  -    U -  U U  U -   -  U -   
ha megunta, - hát szétlebegne színekre bontott szárnyakon.
 U  U -  U     -    -  U -  U   - -  U  -  -     -   U U   

  
Havat hozna a gólya a tollain megint,
 U -   -  U U  -  U U  -  U-   U -   
és tudnám: eljön újra, amikor búcsút int
-   -  -   -  U  -  U  U U -   -  -  -   
nekünk, a mezőnek s a fecsketollú Nyárnak,
 U -    U  U - -    U  -   U -  -   -  -   
hogy átadja helyét az őszi éjszakáknak,
 U   - -  U  U  -  U  -  U -   U -  U  
ahol a Hold a volt tegnapok grízes ködében áll,
U U  U  -   U  -    -  U -    - -   U - U  -    
s őt ölelő Csillagok sugara visszaszáll
  -  U U -   -  U -   U U U  -   U  -  
a kiskertre, a házra és a szemeid tükrében
U  -  -   U  U  -  U -  U   U U-   -  - -  
pihenne végleg el, - de semmi nem olyan már, mint régen.
 U -  U  -  U  -      U  -  U  U  U  -   -    -    - U   

 
Igen, így lenne minden; - de hisz nincs oly messze innen,
U U   -    -  U  -  -      U  -    -    -    -   U -  U  
ami volt: én megőrzöm szép emlékeimben.
U U  -    -   U -  -    -  -  - U-  -   
S ha kérdenék: " Hogy s mint vagyok? "- mindig azt mondanám:
   U  -  U -      -      -    U  -       -  U  -    -  U -   
"Minden, minden olyan szép most is, mint hajdanán."
  -  -    -  U  U  -    -   -   -    -    -  U -   
Igen, lehet még! Óh, mondd, hogy nem reménytelen!
U -    U -   -   -    -      -    -   U -   U -   
Bár átsiklik az Idő rajtunk... s a Végzetem -
 -  -  -  U  U  U -  -  -        U  -  U U    
érzem: szép, lassan átölel, hogyha rám talál
-  -     -    -  U  - U -    -   U  -   U -  
majd egyszer, mikor a mező kormos, bús esőben áll.
 -   -    -    U U  U  U -  -  -    -  U - U  -   
A

 9

A

A

B

B

C

C

D

D

A

E

B

B

A

C

F

F

 13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

A

A

B

B

C

C

D

D

E

E

F

F

C

C

F

F

 15

15

15

15

15

15

14

15

15

14

15

15

17

16

17

17

A

A

B

B

C

C

D

D

 13

13

13

13

15

13

15

16

^ Páros rím
A

A

B

B

C

C

B

D

 15

13

14

13

13

13

13

15







































Alliteráció





















Alliteráció



































Alliteráció









Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom