Ha... két szárnyát kiteríti, ember, s az állat felhőnek hiszi U - - - U U - U - - U - - - - - U U Ha... könnyeit némán énekli, kertek virágait öntözi U - U- - - - - U - - U - UU - U U Ha... suttog, mint fűszál között a szél, s csobogó patakként beszél, U - - - - - U - U - U U - U - - U - hozzám jön s kézen fogva mesél, lankadatlan biztat sose félj - - - - - - U U - - U - - - - U U - Ha... elhagy, ami hajt, hit és az erő, s gondod... bajod egyre nő U - U U U - U - U U - - - U U - U - Lágyan betakar selymesen lényével, mint egy kedves szerető - - U U - - U - - - - - - - - U U - Nem szid, nem szól, nem is perel, csak irányítva más felé terel - - - - U - U - U U - - U - U - U - Védőangyalod átölel, s követként... Isten előtt térdepel - -- U U - U - U - - - U U - - U U
| A
A
B
B
| 18
18
18
18
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 18
18
18
18
| ^ Páros rím
| | |
|
|