Ha... két szárnyát kiteríti, ember, s az állat felhőnek hiszi
U - - - U U - U - - U - - - - - U U
Ha... könnyeit némán énekli, kertek virágait öntözi
U - U- - - - - U - - U - UU - U U
Ha... suttog, mint fűszál között a szél, s csobogó patakként beszél,
U - - - - - U - U - U U - U - - U -
hozzám jön s kézen fogva mesél, lankadatlan biztat sose félj
- - - - - - U U - - U - - - - U U -
Ha... elhagy, ami hajt, hit és az erő, s gondod... bajod egyre nő
U - U U U - U - U U - - - U U - U -
Lágyan betakar selymesen lényével, mint egy kedves szerető
- - U U - - U - - - - - - - - U U -
Nem szid, nem szól, nem is perel, csak irányítva más felé terel
- - - - U - U - U U - - U - U - U -
Védőangyalod átölel, s követként... Isten előtt térdepel
- -- U U - U - U - - - U U - - U U
| A
A
B
B
| 18
18
18
18
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 18
18
18
18
| ^ Páros rím
| | |
|
|