"Menni kell az Időnek tovább, - U - U U - - U - Nem várhat senki sem Őrá!" - - - - U U - - Csepeg, zuhog, ömlik, de mégsem fogy, U - U U - - U - - - S még engem is szelíden ellop. - - U - U - U - U Elvisz, nem tudom hová, - - - U - U - Az éj miért tart oly soká? U - U- - - U - Kérdem tőle, de nem válaszol, - - - U U - - U - Nem áll meg, sőt nem is mosolyog; U - - - U - U U - Csak felkap, s visz egyre tovább, - - - U - U U - S érzem, hogy tombol, lüktet míg világ a világ. - - - - - - - - U - U U - Senki nem menekülhet meg előle, mert mindenkit elkap, - U - U U - - U U - U - - - U - - S a végén mind egy helyre térünk majd vissza: U - - - - - U - - - - U A sötétségbe, a távoli, ködös messzeségbe, U U - - U U - U U U - - U - U A gúnyos, élettelen, fekete halál-ölelésbe... U - U - - U - U U U U - U U - U
| A
B
| 9
8
| | A
A
| 10
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
C
A
D
| 7
8
9
9
8
13
| | A
B
C
C
| 17
12
15
16
| | | |
| Alliteráció
|