"Menni kell az Időnek tovább,
- U - U U - - U -
Nem várhat senki sem Őrá!"
- - - - U U - -
Csepeg, zuhog, ömlik, de mégsem fogy,
U - U U - - U - - -
S még engem is szelíden ellop.
- - U - U - U - U
Elvisz, nem tudom hová,
- - - U - U -
Az éj miért tart oly soká?
U - U- - - U -
Kérdem tőle, de nem válaszol,
- - - U U - - U -
Nem áll meg, sőt nem is mosolyog;
U - - - U - U U -
Csak felkap, s visz egyre tovább,
- - - U - U U -
S érzem, hogy tombol, lüktet míg világ a világ.
- - - - - - - - U - U U -
Senki nem menekülhet meg előle, mert mindenkit elkap,
- U - U U - - U U - U - - - U - -
S a végén mind egy helyre térünk majd vissza:
U - - - - - U - - - - U
A sötétségbe, a távoli, ködös messzeségbe,
U U - - U U - U U U - - U - U
A gúnyos, élettelen, fekete halál-ölelésbe...
U - U - - U - U U U U - U U - U
| A
B
| 9
8
| | A
A
| 10
9
| ^ Bokorrím
| A
A
B
C
A
D
| 7
8
9
9
8
13
| | A
B
C
C
| 17
12
15
16
| | | |
|
Alliteráció
|