Zászlók lobognak.
- - U - -
Széthasítják leheletünk
- U - - U U U -
dermedt csillagködét.
- - - - U -
Reménytelenül hideg van.
U - U U - U - -
Kínunkba fagyva tátogunk még,
- - U - U - U - -
majd egymásnak
- - - -
hátat fordítva jegesedünk el.
- - - - U U U U - U
És társaink, a vak, koszos ablakok
- - U- U - U U - U -
virágokat varrnak magukra,
U - U - - - U - U
hogy elhiggyük
U - - -
mégis oly közel a tavasz.
- U - U U U U -
Már elfelejtettük, hogy ünnepre ébredtünk.
- - U - - - U - - U - - -
Ruhánkon ételfolt a pillantás.
U - U - - - U - - -
És az érintés,
- U - - -
csak gyertya a szélben.
- - U U - -
Kinyújtott kézzé dermedt a forró viasz.
U - - - - - - U - - U-
Gyere. De szólni nem merek,
U U U - U - U -
már csak kívánom a hangot.
- - - - U U - -
De szótlanul tátog a köd,
U - U - - U U -
s ajkad vacog.
- - U -
Szemedből gleccser zúg alá
U - - - - - U -
és terjed át minden
- - U - - -
kontinensre.
- U - U
| 5
8
6
8
9
4
10
11
9
4
8
13
10
5
6
12
8
8
8
4
8
6
4
|
Alliteráció
|