Régen, mikor gyermek volt még a nappal,
- - U - - - - - U - -
vígan játszott, fején színes kalappal,
- - - - U - - - U - -
kis madárka szárnyalt, a tulipán virágzott,
- U - U - - U U U - U - -
s az éjszaka oly fakónak látszott.
U - U U - U - - - -
Nem is olyan rég.
U U U - -
Édesanyám erre emlékszel még?
- U U - - U - - - -
Két karodban ringattál
- U - - - - -
félőn, halk szavakkal betakargattál,
- - - U - - U U - - -
s édes csókokat az orcámra leheltél,
- - - U U U - - U U - -
kérlek, soha ne feledd,
- - U U U U -
amit akkor éreztél.
U U - U - - -
Mert még ugyanaz a gyermek vagyok.
- - U U U U - - U U
Ugyanúgy sírok, nevetek és hallgatok.
U U - - - U U U - - U U
Az vagyok, kit félőn ringattál,
- U - - - - - - -
s halk szavakkal babusgattál...
- U - - U - - -
Én vagyok a gyermeked,
- U U U - U -
s te az édesanyám.
U U - U U -
| A
A
B
B
C
C
| 11
11
13
10
5
10
| ^ Páros rím
| A
A
B
C
B
| 7
11
12
7
7
| | A
A
B
B
| 10
12
9
8
| ^ Páros rím
| A
B
| 7
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|