Karomra szálltál a könnyű nyári szellővel,
U - U - - U - - - U - - -
talán, hogy megpihenjél.
U - - - U - -
Néztelek - miközben felmásztál lassan -, körbe
- U - U - - - - - - - - U
forgatva, s elhelyezkedtél
- - U - U - - -
a mutatóujjamon szépen. Megkérdezem:
U U U -- U - - - - - U -
Hogyan, miképpen lehetséges
U - U - - U - - U
az, hogy ily kicsinyke, törékeny létezésben,
- U - U - U U - - - U - U
ennyi szépség, lágyság és oly kedves,
- U - - - - - - - -
simogató tapintás van? Miért nincs így esélyem
U U U - U - - - U- - - U - -
megtalálnom Téged és szeretni Egymást?
- U - - - U - U - U - -
Elröppentél szabadon, szelíden. ...s csodát remélve
- - - - U U - U - - U - U - U
kérem, leláncolva várom: a Feltámadást!
- - U - - U - U U - - U -
| A
B
A
B
C
D
D
C
D
E
D
E
| 13
7
13
8
13
9
13
10
15
12
15
13
| | | |
|
|