Lassan leereszkedik. Szememre ereszkedik
- - UU - U - U - U U - U U
egy tünékeny pillanat: "Emlék kerestetik!"
- U - - - U U - - U - U -
hol újra, ha ébred a vörös pirkadat,
U - U U - U U U - - U U
ott ülünk mi ketten valahol egy csónakban,
- U - U - - U U U - - - -
s rohan a víz, csak a tiszta perc telik oly lassan...
U U U - U U - U - U U - - -
De elfelejtettem. Mondd, ért-e minket így virradat?
U - U - - - - - U - U - - U U
Aztán leülepedik. Szétfolyik a felszínen
- - UU U U - - U U U - - U
a kínos érzelem: megbillen a semmiben
U - U - U - - - U U - U U
egy csésze erőltetett, száraz értelem,
- - U U - U - - U - U U
és fülelek a csöndben, hallom-e hangodat,
- U U U U - - - U U - U -
s lehunyom a szemem, vajon látom-e arcodat...
U U U U U - U - - U U - U -
De elfelejtettem. Mondd, miért hiányzol végtelen?
U - U - - - - U- U- - - U U
Végül felemelkedik. Itt lebeg most előttem
- - U U - U U - U - - U - U
egy csöpp ambrózia, s a fülembe erőtlen
- - - - UU U U - U U - -
suttogja: "üldözni engem oly szép hiba!",
- - U - - U - U - - U U
és ami a tükörben vágynak hívja magát,
- U U U U - - - - - U U -
s ami türelemként alussza át az éjszakát,
U U U U - - U - U - U - U -
(eszembe jut) azt én csak úgy nevezem: "amnézia".
U - U U - - U - U U U - - UU
| A
A
B
B
B
B
| 14
13
12
13
14
15
| | A
A
B
C
C
B
| 14
13
12
13
14
15
| | A
A
B
C
C
B
| 14
13
12
13
14
15
| | | |
| Alliteráció
|