Verselemző

RitmusképletRímSzótag
Erős törzzsel nyúlt az égig
U -   -    -    -   U  - -  
levelek ezreit ontva évekig.
 U U U  -  UU  -   U - U -   
Kis levél serkent rajta,
 -   U -   -  -    -  U  
szép, fényes tavaszi napon,
  -    -  -   U U  U  U U  
ezernyi társával ékeskedett
U -   U  -  - U  - -  U -  
az ágakon.
U  - U -   
De ő azt hitte, fontosabb,
 U - -    -  U   -  U -    
minden levél közül
 -  -   U -   U U 
a legszorgosabb.
U  -   -  U -   
Úgy gondolta, ő, ki
-    -  -  U  -   U 
mindennél szebben rebben,
 -  -  -    -  -   -  U  
Alig várta, hogy a fa
U -   -  U   U   U  U 
reá tekintsen.
 U-  U -   U   

  
De ő csak állt dölyfösen,
 U -   U  -     -   U U  
a napot leste.
U  U -   -  U  
Nem érdekelte más, csak ki
 U  -  U -  U  -     -   U 
fényével nagyobbá tehette.
 -  - -   U  -  -  U -  U 
A levél hónapokat várt.
U  U -   - U U -   -    
Végül elmúlt a tavasz, a nyár.
 - U  -  -   U  U U    U   -  
A fájdalom, s irigység,
U  -  U -     U -   -   
mit a nap iránt érzett,
 U  U  U  U -   -  -    
megsárgította az egészet.
 -  -  - -  U U  U -  U  
Egy nap lefújta a szél az ágról,
-    -   U -  U U   -  U  -  -   
szíve ekkor már hideg
  - U -  -   -   U -  
márvány volt.
 -  -    -    

  
Búsan várt a hótakaró alatt,
 - -   -   U  - U U - U -    
S végül tavasszal belőle
   - -   U -   -   U - U
új élet fakadt.
-  - -   U -   
Egy kis piros rózsa
-    -   U -   -  U 
látott napvilágot,
 - -    -  U - -   
boldog volt,
 -  -   -    
mindig ilyen szépségre vágyott.
 -  U  U  -    -  -  U  -  -   
A fa elfordította tekintetét
U  U -  -  - -  U  U -  U - 
a napról,
U  -  -   
de szemében nem csodálat volt.
 U   U - -   -    U - -   -    
Félelem.
 - U -   
Tudta, minden rózsa fontos,
 -  U   -  -   -  U  -  -   
mi a kertben megterem.
 U U  -   -   -  U U   

 
Idővel levágták lombját,
U - -   U -  -   -   -  
ágait.
- U-   
Tudta, nem érheti el többé
 -  U   U  -  U U -   -  - 
vágyait.
 -  UU  
A pici virág szépen nőtt.
U  U U  U -    - -   -   
A nap felé hajolva
U  -   U -  U -  U 
valamire rájött.
 U U U U  - -   
A fa egyedül maradt,
U  U U  U -   U -    
nem csillog levelein
 -    -  -   U U U-  
már harmat.
 -   -  -   
Megszánta hát.
 -   -  U  -   
Leveleit ráfuttatva betakarta
 U U U-   - -  -  U  U U -  U 
csupasz derekát.
  U -    U U -   

 
Azóta együtt nyúlnak fel az égig,
U - U U  -     -  -   U  U  - -   
mindörökre egymást óvják, védik.
 -  U -  U -   -   -  -    - U  
Ekkor már értette az öreg törzs:
-  -   -  -  -  U U  U -   -     
CSAK A SZERETET, MI MINDENT LEGYŐZ!
  U  U   U U -    U  -  -    U  -  
A

A

B

C

D

C

E

F

E

G

D

B

H

 8

11

7

8

10

4

8

6

5

6

7

7

5

A

B

C

B

D

D

E

F

F

G

H

G

 7

5

8

9

8

9

7

7

9

10

7

3

A

B

A

C

D

E

D

F

G

G

H

E

H

 10

8

5

6

6

3

9

11

3

9

3

8

7

A

B

C

B

D

E

D

F

G

F

A

F

A

 8

3

9

3

8

7

6

7

7

3

4

12

5

A

A

B

B

 11

10

10

10

^ Páros rím


















































































Alliteráció



































Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom